Török Levente - Hálóját fonja az idő grafikájára
Vadady Attila Bálint verssel reagált
Idővonalkorlátok a térben,
Szinuszdombokon átsejlik a szín,
Jégkéksuhanás a messzeségben,
Vagy tán közelebb is, hozza a kín,
Minek fehére jelzi a múlást,
Nem pókszövött íveken át,
Hófoltfényt takar a páncél,
S konkáv szemével a múltba lát.
Egy síkba metszett bal trapézba zárva,
Hangtalan foroghat a jelen,
S a pillanatnak fájó elteltével,
Átlényegül, hogy a múlt legyen.
Kerekeknek fogain fonódik,
S szövődik, az idő fonala,
Végtelen lepellé válva folyvást,
Csak egy irányba fut a vonala.
