Ez érvényes ugyanúgy a ciprusokra, mint a női portrékra. A közelkerülési vágy van ezekben. Nincs semmiféle más hátsó szándék, spekuláció, kritikai, vagy ironikus attitűd. Képeimben csak rajongás van. Sokszor gondoltam már arra, hogy ezzel elárulom a legtitkosabb, legszemélyesebb vágyakozásaimat is, de már rájöttem, hogy nekem ez csak így, úgymond őszinteséggel megy. A legfőbb kontroll, ha hagyom, hogy az érzéki élvezet vezesse a kezem. Ha az élvezet irányába kormányzom a képet. Előfordul, hogy nem elég élvezettel húzok meg egy vonalat, nem érzem elégségesnek, ezért van úgy, hogy százszor végig húzom újra és újra mindaddig, amíg már azt érzem, hogy most már eléggé átéltem, elég nagy élvezettel töltött el. Akkor érzem úgy, hogy a kép szempontjából is a legmegfelelőbb, legjobban eltalált lett.
