Szabó Béla - fotóművész

Tenger csend

Cikkünkkel kísérletet teszünk létrehozni, előhívni az olvasóban egy sajátos, ha úgy tetszik egy különleges hangulatot a végtelen érzetével. Ezt segíti vizuálisan Szabó Béla fotóművész- Tenger csend fotográfiái. Juhász Attila költő- Kimondás kísérletek versei valamint, Tolnay Imre DLA író- Gondolatok a végtelenről című írása pedig szellemi táplálékul szolgál ehhez az élményhez.

szférák igéje

a szavakból kivedlik
az éteri csend

bölcs gondolattalanság öröklét-hulladékok
az ég fehér sík
s fagyott lapály a tenger a megdühödött szél
jégporral őrli egybe
a két üres világot

s halott sirálysikollyal
rohan a végtelenbe

Miként lehet a végtelent véges világunk derékszögek közé zárt úgynevezett képeiben megragadni, a csendet a tenger zúgásában megtalálni, a szüntelenül változó óceánban szunnyadó állandóságot megszólaltatni, az évezredek óta csiszolódó-formálódó kavicsokat és sziklákat, mint idő-kapszulákat szóra bírni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ sokan, sokféleképp, régóta és úgy tűnik, Szabó Béla is ezt kutatja optikájával évtizedek óta. A tenger a végtelennek, az elérhetetlennek, a halhatatlanságnak, az ismeretlen meghódítása vágyának, a megszámlálhatatlanul soknak a szimbóluma évszázadok, évezredek óta.

A mesékben titokzatos Óperenciás tengerről, tengernyi kincsről, végtelen tengerekről olvashatunk és valami belénk kódolt örök vágyakozás testesül meg a tenger szóban, a tenger látványában. A tenger fogalmában sok minden, szinte minden ott rejlik az ember lényéből, belső természetéből. Az erő és a szelídség, a kicsi és a nagy, a csend és a zúgás, a mikro és a makro – nem véletlen, hogy a művészetek megannyi műfaja, versek, eposzok, regények, festmények, fotók, filmek tucatjai, százai nyúlnak a tengerhez.

Tengersík

időtlen szélcsend
csonthéjszagot lebegtet
megáll a hajnal
hasadt cölöpfejek közt
szótlan sirályok
fagynak tekintetedbe

Gondolatok kikötői, útra kelések és partot érések helyszínei, nagy sóhajok és nagy kiáltások jelképe-foglalata a végtelen nagy sós víz, érzelmek és indulatok őrzője a szüntelen hullámzás, nagy távlatok és nagy mélységek kimeríthetetlen tárháza az eget a földdel, kontinenseket egymással összekötő tenger. Mítoszok és legendák, istenek és istennők fogantatásának helye, megannyi élőlény, így ittlétünk évezredes lenyomatainak halhatatlanságba ringató végtelen bölcsője és koporsója.

*

tengerben az ég
égben a tenger s köztük
villódzó hiány
*
itt vár a szélre szomjas
fagytört kíváncsiság mit
isten hagyott meg
a törzs a lassú mélyben
lelt átható nyugalmat

Juhász Attila

a föld az ég s a
mélység is mozdulatlan
a szél forog csak
s a titkot elkavarja
dermedt lélegzetünkkel
hajnalég vászna
sem álmod sem az új nap
csak a fény suhog

*

valamit hallottalán isten sóhaját
hogy jött a hajnal
*
odvas cölöpsorokkal
rád vár a nyílt tér
utat kereshetsz
a dermedt végtelenbe

„Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja: nincs különb nála. A gyenge legyőzi az erőset, a lágy a keményet: az ég alatt mindenki tudja, még sincs, aki valóban felfogja.”… - írja Lao-Ce a Tao Te Kingben, az Út és Erény könyvének 78. versében. A marokban elférő kavicsba beledermed az idő, a tenger zúgása, de ezt az évezredes keménységet ki tudja kezdeni, meg tudja szólaltatni a lágy víz.

Elindult valamikor egy magyar szobrász, F., választott egy kavicsot Japánban egy kiotói parkoló aszfaltjából és elgyalogolt vele északra, majd délre, hogy mindkét helyen megmossa a kavicsot a tengerben, huszonkét nap alatt 900 kilométert megtéve, ő nem fotóval dokumentált, hanem a kaviccsal mint idő-kapszulával, a valóság egy darabjával, mint mondja, így nyerte el a valóságot. Visszatérve visszatette útitársát, a kavicsot oda, ahonnan korábban felvette.
Elindult valamikor egy magyar fotográfus, B., a Kisalföld rónájáról az optikájával a tengerek felé, hogy lefényképezze a Balti-tengert, majd az Atlanti-óceánt és a Jeges-tengert, a végtelenség és a szüntelen változás valóságát, véges és végtelen találkozását. Útra kelésében már ott voltak korábbi álmai, a camera obscura utódával rögzítette, ragadta meg őket. A végtelen tenger zúgása és a belső csend egyszerre szólal meg és ragyog fényképeiben és ebben a könyvben, lássuk, hallgassuk hát.

Szabó Béla

fotóművész

Szabó Béla (1963) - EFIAP, Hon-ES ÖGPh, E-MAFOSZ/G, Számára a FOTOGRÁFIA se nem munka, se nem hobbi, kikapcsolódás, hanem egy életforma. Hivatásos fotográfus és autonóm fotóművész. Munkatársa volt napi- és hetilapnak, kulturális és fotográfiai folyóiratoknak. Szabadúszó fotográfusként dolgozik 1993-tól. Munkássága sokrétű, de elsősorban kulturális és a természet területén fotografál. Győr város kulturális fesztiváljainak 1993-2001 között, a Győri Nemzetközi Könyvszalonnak alapításától, 2000-től hivatalos fotósa. A Győri Nemzeti Színháznak egy évtizedig, a Győri Balettnek 2006-tól, a Magyar Táncfesztiválnak a kezdetektől fényképez. Autonóm alkotóként majd 250 csoportos és több, mint 200 önálló kiállítás volt Magyarországon és Ausztria, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Franciaország, Olaszország, Finnország, Belgium, Dánia, Románia, Szerbia, Írország, Kína kiállítótermeiben. Munkái megtalálhatóak közgyűjteményekben Magyarországon és külföldön is. Számos projekt és workshop ötletadója és vezetője. Óraadó a Széchenyi István Egyetem Apáczai Karán és fényképész szakmát oktat más intézményben. Szervező, közéleti tevékenységem is sokrétű: az 1958-ban alapított Győri Fotóklub Egyesület ügyvezető elnöke volt 2000-2010, tagja 1985-2010 között, Canon Pro Club alapító tagja és alelnöke, Kontraszt Fotográfiai Társaság alapítója, Fotó a természetben-Győri Fotópiknik alapítója és fő szervezője volt 2001-2010 között, az 1978-ban alapított Pannónia Fotóművészeti Fórum társ koordinátora, „A Duna mely összeköt” projekt ötletadója és koordinátora, Dalmáciai Fotóművészeti Mesterműhely, Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely ötletadója és művészeti vezetője, Tara Fotosafari alapítója.

Juhász Attila

Költő, kritikus

Juhász Attila (1961) - 1985 óta dolgozik pedagógusként, jelenleg a győri Révai Miklós Gimnázium magyartanára, munkaközösség-vezetője. Diplomáit a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. 1994-ben a kortárs magyar irodalom stilisztikájából doktorált. A Révai-gimnáziumban tehetséggondozó irodalmi szakkört vezet, melynek mentoraként két diákantológiát szerkesztőként is gondozott. Kutatótanári pályázat megvalósítására készül; kutatási területe az ún. arctalan nemzedék (az 1950-es évek elején született írók-költők – Géczi János, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa, Zalán Tibor) alkotásainak felhasználhatósága a középiskolai tantárgyi és érettségi felkészítésben. Tagja a győri Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaságnak, a hévízi Csokonai Irodalmi Társaságnak, illetve a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, utóbbinak megyei tagozati elnöke is. Publikációs tevékenysége nyelvészeti szakközleményekkel indult (1987), majd 1995-től verseket, recenziókat, kritikákat és tanulmányokat közölt húsz különböző magyarországi irodalmi-kulturális folyóiratban. Önálló kötetei, versek: hidegláz (2001, Kortárs Kiadó), eszkimószín (2009, Kortárs Kiadó), nehézfény (2011, Napkút Kiadó), futópillantás (2015, Kortárs Kiadó) Zalán-verziók. Z.T. három évtizede (2004, Kortárs Kiadó) – irodalomtörténeti monográfia. Hobbija a sárkányhajózás, melyet nemzetközi szinten végez: korosztályos válogatottként 9 érmet szerzett Európa-bajnokságokon.

Tolnay Imre DLA habil

Képzőművész, szakíró

1968, Győr.
1983-87 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, alkalmazott grafikus szak, Budapest.
1992 Diploma, Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szak. Mesterek: Baranyay András, Kocsis Imre, Pásztor Gábor.
1992-95 Képzőművészeti Egyetem, mesterképző. Tagság: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE), Magyar Grafikusművészek Szövetsége (MGSZ), a Fiatal Képzőművészek Stúdiója (FKSE), Győri Grafikai Műhely Egyesület, MTA Építészettudományi Bizottság Színelméleti Albizottsága.
1997-2000 DLA (doktori)-tanulmányok, Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Keserü Ilona festő osztálya. Fokozatszerzés: 2003. Festészet, grafika, fotogáfia, közép-és felsőfokú művészeti oktatás (Kovács Margit ÁMK-Győr, majd Czuczor Gergely Bencés Gimnázium ill. Győri Tánc és Képzőművészeti Középiskola), rendszeres publikációk, tervezőgrafikai tevékenység. Egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem építészképzése, Győr
habilitált doktori cím, Pécsi Tudományegyetem, 2013