Milyen lehetne?
Ha beléd bújhatnék csak úgy kamerával a kezemben,
Átitatnám magam veled s téged velem.
Látnék benned mindent, ami kint gyötör engem,
Látnék benned mindent, ami bent gyötör téged,
Vérfolyókban, könnycsatornákban úsznék sejtjeidhez.
Milyen lehetne?
Most idekint ölellek,
Látok lábadon egy csizmát
Piros, kék, sárga színekben nevetni,
Látom kivetítve lényed játékát,
Játszani szobád fehér falán.
Milyen lehetne?
Ha belém bújhatnál csak úgy kamerával a kezedben,
Átitatnád magad velem s téged velem,
Látnál bennem mindent, ami kint gyötör téged,
Látnál bennem mindent, ami bent gyötör engem,
Vérfolyókban, ködcsatornákban úsznál sejtjeimhez,
Milyen lehetne?
Most idekint ölelsz meg
Láthatsz oltáromon piros gyertyát,
Fénylő, vörös színekben táncolva,
Falamra festi lényem játékát.
Mondtad s mondtam,
Milyen lehetne, a most ezek vagyunk után?
Fröccsennek-e apró tintapatronok
Létünkbe, mint cikázó piros fonalak,
Melyek között áttáncolunk egymásban
nap, mint nap?
Mondtam, s mondtad,
Milyen lehetne, a majd leszünk után?
Ha majd rádobod tested egy képemre,
Melyet fénnyel festettem feketére,
Belehasít majd lelkem a tekintetedbe,
egy fekete gyertya táncoló fényében.