festőművész
Önvallomása expresszív művészetéről
- Hogyan is kezdődött? - kérdeztem a művésznőt, aki tagja, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Ninprofit Kft. – MANK -nak valamint több hazai és külföldi művésztelepnek.
A táji elemek statikus
jellegét egyfajta egyéni látásmóddal igyekszem izgalmassá, mélyebb tartalmat
hordozóvá tenni a jellemző jegyek kiemelésével. A festékszín képes
megjeleníteni a látható fény belső színességét, gazdagságát, intenzitását, amit
ugyanakkor az ember érzelmi telítettségként is megélhet a képeket nézegetve. A különös a művészetben,
így a festészetben is az, hogy a mű elkészültével maga az anyag, a szín, a
tónus, a pont, a vonal – tehát a konkrétum, a megfogható és tapintható jelenség
– válik színtiszta, tömény „szellemhordozóvá”, vagyis úgynevezett szellemi
tartalommá.
A képeimen a valós szín- és tónusbeli értékek visszaadása kifejezetten az egyéni elgondolás, de inkább érzés- és indulatvilág expresszivitásával párosul. A komplementer színek, vagy a hideg-meleg színpárok tudatos használata, a fényviszonylatok, vagy épp a fényben való oldottság hangsúlyozása a képek érzelmi intenzitásának fokozását, az erőteljesebb képi dramaturgia megvalósulását szolgálják. A táj csak kiindulópontja e sajátos misztériumoknak, melyek az alkotó ember bensőjében zajlanak.
„Murányi
Teréz művei a Kárpát-medence misztikus hajlamait, sejtelmességét, végletes
indulatvilágát mutatják fel, Mednyánszky erős képiségét idézve, észak
géniuszának a jegyében - mondhatnánk Hamvas Béla nyomán. A képek jellemzője a
fojtott, de határozott színkezelés, a markáns felületképzés és a lazúros
rétegek együttes használata.” - Tarnóczi József festőművész