Füstköd
A füst szálai közt denevér lebben,
mögötte fehér körtefavirág.
Csend-paplan hullámzik puhán a rendben,
mézgásan csillan egy zöld olajág.
A hold ragyog, bár csak pár csillag fénylik.
Jóllakott öröm szunnyad a mélyben.
A félelem, lásd, máris elenyészik.
A lélek száll, minden keresetlen.
Nem közelít, nem támad, nem harcolna,
katona, aki vértjén megpihent.
Szavakon túli áldás kúszik át a
téren. Angyali mosoly - idelent.
Hajat mosnak a friss tavaszi hangok,
szikrázó arany a fésű foga.
Botlik még, de egyre bátrabban dadog,
zizzen egy dallam, fürge ritmusra.
Frissen sarjadnak a holnaputánok.
A békesség öniróniája
bujkál, rám nevet, mígnem elhallgatok.
Fanyar humorát vérembe mártja.
Minden voltam, minden leszek. És vagyok.
