Metzger Balázs

írásai

Metzger Balázs gyógypedagógus, gyermekekre figyelő, segíteni akaró tanár. Ezáltal egy kicsit másként tekint, figyel az életre, a rohanó hétköznapokra, a problémákra, s azok megoldására nyújtható lehetőségekre, terápiákra. Minden megfigyelhető írásaiban is. Prózai alkotásaiban, nemcsak a történet van jelen. Noha pillanatképek elevenednek meg az olvasó előtt, mégis, ennél többről van szó. Történeteket, sorsokat, rejtett és kézzelfogható üzeneteket fogalmaz meg nekünk és olykor önmagának is.  Nincsenek túlexponálva ezek a képek, pontosan annyit ír, amennyi szükséges, amitől befejezett egésszé válik. Az elolvasott írások után csendben kell maradni, hagyni, hogy leülepedjen bennünk, hogy  megértsük az olvasottakat, hogy érezzük az "aha"  érzést, vagy mosolyogjunk humorán. 
"Miért írsz verseket?  Mert ez az anyanyelvem - felelt a költő" - írta Temesi Éva. Éva költészete, embersége elevenen él még bennünk. Szívesen vállalt feladatunk emlékének, költészetének ápolása. Temesi Éva Metzger Balázs édesanyja. Természetesen ez nem válasz Balázs költészetére. Ezen irodalmi műfaj talaján is biztosan lépked. Meddig jut, hova ér majd? Nem tudhatjuk még most, de jó úton halad...  /Habos László - Poly-Art /

A második könyv, második vers

Tán haldoklom,
Hörgésemet hallom,
Ködös könnyön át,
Tán a fiam lát.
 
Könyvek képe
Dereng az égbe’
Életem bennük: ének,
Míg mondhattam: élek.
 
Első könyvem nyílik,
Földi dolgok könyve,
Itt nem fontos dolgok,
Bármi is van benne.

                *

A második könyv számít,
Apró dolgok könyve,
Amitől Istennek
Kicsordul könnye.
 
Szégyenteljes tettek,
Megsemmisítettek
Itt, elégek hát ettől,
E sok nem kellő tettől.
 
Teremtőm most így szól:
Lássuk hát a lényeget,
Amikor úgy adtál,
Hogy nem érte meg…

                *

Amikor adtál annak,
Ki csak az én szememmel
Érdemelte meg.
Nem baj, ha nem emlékszel,
Adtál tán úgy is elégszer.
 
Feloldozást kérek,
De nem szól, csak egy ének:
 
Dolgaid hol jól,
Hol rosszul tetted,
De mégis úgy éltél,
Hogy megmaradtam benned.
Hogy megmaradtam benned!