Benkő Viktor  festőművész

Maczkay Zsaklin író, művészeti publicista elemzése

Maczkay Zsaklin - Képzőművészet és irodalom
Egy formabontó „Új szelíd”  Benkő Viktor festőművész képeiről

Benkő Viktor képei – amikor sok-sok évvel ezelőtt, egy kiállításon először találkoztam velük, - egy régolvasott Kölcsey írást idéztek fel bennem.
A gondolat valahogy így összegezhető: ahogy az egyes embereknek, úgy a nemzeteknek és az emberiségnek is van gyermek,- ifjú – és felnőttkora.
Remélem, nem tűnik erőltetettnek a hasonlat, ha azt mondom, a művész festményei az emberiség gyerekkorából; egy tiszta, már-már elveszettnek hitt világból üzennek nekünk.

A magát (dacolva az „Új Vadak” megjelenésével) „Új-szelídnek” aposztrofáló festő állatokkal és egyéb, különös lényekkel teli világában, mintha csak kölyökkorunk álomszülte alakjai ébredtek volna föl.
Vásznait groteszk bájjal megrajzolt, nyakigláb figurák és emberi érzéseket hordozó állatok népesítik be, akik - esetlenségük dacára – akárcsak Andersen állatmeséiben a hősök, rendszerint mélyebb bölcsességeket közvetítenek.

A szereplők arzenálját tekintve, talán némi meglepetéssel szolgálnak az üzenetek – legalábbis első pillantásra. Hiszen az alkotások – beleértve az „állatos képeket” transzcendens tartalmakat sejtetnek.
Ez az üzenet sokszor csak a mögöttes tartalmak révén bontakozik ki, amikor felfedezzük, hogy a művek főszereplői nem a különféle alakok, hanem az őket beragyogó, éteri fény.
A képek zömén ez a fény a mélyebb, allegorikus jelentések hordozója, s ennél fogva, ez adja Benkő Viktor képeinek értelmezési alapját is, azt a fókuszt, ahonnan alkotásaihoz közelíthetünk.

A fény isteni eredetű. A teremtéstörténetben Isten parancsára gyullad ki, hogy szétáradjon az őskáoszban, és elnyelje a sötétséget.
Benkő Viktor festményeinek jelentős hányadán a fény forrása nem érzékelhető közvetlenül, vagyis az nem egy meghatározott pontból érkezik, e helyett, az alakok maguk világítanak.  Az egyes szereplőkön a világosság eltérő mértékben és módon sugárzik át. Így a fény nem pusztán a releváns elemek kiemelésére, de a különböző alakok morális-spirituális minőségének érzékeltetésére is szolgál. A belülről áradó világosság mellett ugyanakkor egyes munkákon – különösen a bibliai tárgyú műveken – megjelenik a vertikális irányból belépő fénysugár, mint az isteni jelenlét szimbóluma.
A festmények – már ami a fényről alkotott fogalmainkat illeti – kibújnak a fizikai törvényszerűségek alól. A festő vásznán megjelenő formák nem vetnek árnyékot. Az árnyék elhagyása a földi létre jellemző, háromdimenziós világ illúzióját is kiküszöböli, így a szürrealisztikus árnyéknélküliség tovább fokozza a művek olykor misztikus, olykor meseszerű hangulatát.

Az alkotások egy része vallási témájú csendélet, ám a művész áthangszereli a hagyományos témákat. Néhány bibliai kép csupa mozgás, lendület, mintha a dinamikus erőterek a történések súlyát érzékeltetnék; az emberléptéket meghaladó változásokat. Más képek ezzel szemben – noha címükben szintén epikus tartalmakra utalnak – mozgás helyett végtelen nyugalmat árasztanak.

A festőművész személyes biblikumában előkelő helyet foglal el a madaraknak prédikáló Assisi Szent Ferenc, aki az egyetemes szeretetet kiterjesztette a teremtett világ valamennyi élőlényére. A mindennapi valóság ünnepi, megszentelt pillanatai öltenek testet az állatos képek és a vallási csendéletek mellett, a boros sorozat képein is. Ahol a mindennapi pillanatok megszentelt valósággá válnak. Amolyan hétköznapi misztériummá.

A mese szövedékén néhol rést ütnek keményebb tónusú hangok is. Szatirikus társadalomrajz s a reklámok világára reflektáló, ironikus felhangú képek figyelmeztetnek, hogy valami baj van, valami szakadozik. Mintha a túlcivilizált ember mindinkább kilépne abból az Egységből, amiről Viktor a fentebbi sorozatokban mesél.
De a festő persze nem bújhat ki a saját bőréből; a figyelmeztetés együttérző-elnéző szeretettel és fanyar humorral érkezik, ahol a derű a gondviselés bizonyosságából fakad. Ez a bizonyosság – mint halovány fény dereng át a társadalmi témájú sötét árnyalatú képeken. A festmények tanúsága szerint, a szeretet képes kisimítani a nyomor legmélyebb ráncait is, és a hiányt, a fájdalmat nevetéssel enyhíteni. Benkő Viktor ecsetje így festi át amolyan Villon-féle, borozgatós-éneklős csavargóvá a két, földön kuporgó hajléktalant, és csalogat félmosolyt az utcaseprők fáradt arcára is.

UTÓIRAT Irodalom és Művészet - Internetes Újság - Lap és Könyvkiadó Iroda © A lapban megjelenő írásokat, képi anyagokat szerzői jog védheti, ezért ezek másolása engedélyhez kötöttek lehetnek!