1930-ban jelent meg először ez a regény, amely az első világháború utáni életérzés egyik legszemléletesebb tükrözője. Hősei ahhoz az „elveszett nemzedék"-hez tartoznak, amelynek vergődéséről az ekkortájt keletkezett legtöbb európai regény fájdalmas képet rajzol. Márai idegen emberei a vesztes ország számkivetettjei, akik új hazát keresnek. Befogadás és kirekesztettség közötti emigráns létük egyik állomása az inflációban fuldokló Berlin, aztán következik Párizs, a győztes város. Lehet-e új hazára lelni a művészetek fővárosában? Képes-e Európa kulturális fővárosa feledtetni Kazányt vagy Budapestet? Elegendő védelem-e a szerelem a környező világ, az „új haza" okozta megpróbáltatásokkal szemben? Több mint hetven év távlatából már egy másik emigráció okozta keserűség is belejátszik ebbe a regénybe, amely először jelenik meg a Helikon Kiadó gondozásában.
A Garrenek műve III.
'A város nem volt egészen pontosan a helyén' - kezdi most megjelenő művét Márai Sándor. A Garren család története az Apa halálával és a Város idegenek kezére kerülésével folytatódik, s halad a felbomlás felé. Az író által készített, átdolgozott szövegkiadás 1988-ban jelent meg először. "A város elveszett. Bevonultak az idegenek, eleinte úgy tettek, mintha maguk is zavarban lennének attól, hogy be kellett vonulniuk. Aztán lázas tevékenységbe kezdtek. Rendeleteket adtak ki, értelmetlen tiltakozásokat és fenyegetéseket: nem lehet egyszerre járni a városlakóknak az utca mindkét oldalán, nem szabad közel lépni a katonákhoz. Ilyeneket. Izgatottságukban belőttek Garren Gábor ablakán, aki pedig egyetlen városlakóként farkasszemet nézett a főtéren a vezénylő tábornokkal, és tiltakozott. Előző este, az utolsón, a bevonulás hírének hallatára bált rendeztek, búcsúbált a helybélieknek. Méltósággal. Aztán pedig elkezdte számba venni, mi mindent vesznek majd el tőle az idegenek. Mikor a végére ért, haldokolni kezdett. Halála hírére visszatértek fiai a távoli földrészekről, és a város egyetlen emberként járt lábujjhegyen. De az idegenek mindenütt jelen voltak már. Megjelentek a gyászszertartásokon is. Beköltöztek a székesegyházba, jelenlétükkel megfosztották a családtagokat a rangjukhoz méltó gyásztól. A kirakatban elpattant a hárfa húrja, a maradék Garrenek felébredtek, és mások voltak már, mint addig. Az apának a lelke is szertefoszlott."