Mélyen leúszott, magát átengedve fuldoklott. Szabadnak érezte minden pillanatát. Feltalált négy főzési technikát, kijárt a Ligetbe ott főzött, kis, hordozható gázrezsóján. Senkinek sem kellett. Békén hagyták, nem is sietett sehova. Bebámult az ablakon. Nem érdekelte mi is van odabent, csak mert nem illik. A sárga szín igen fontos, van benne valami. Abba szeret öltözni, de nem volt csak kék és piros. Nevetett, már jó régen nem tette. Az almát, amit tegnap evett, jobb lett volna meghámozni. Rég volt, de nem is tudta, mi is az. Levált már rég a tegnapi dolgokról. Késő lett. Addig-addig telt valahogy, bezárt már a bolt, még szeretett volna valamit venni. Talán nem is fontos. Fel-alá járkálva találkozott kedves ismerősével megölelték egymást, majd ellenkező irányba, amerről jöttek, elfutottak. Se álom, se párna. Néha kéne sok-sok jókívánság. Jött a villamos, el is engedhetné, felszállt, a villamosvezetőt nézte. Jól esett. Az esti vacsorán mindenki ott volt. Boldogan falatoztak. Szép lett volna, ha reggel hótakaróra ébred, de csak a szél kevert szemetet. Zéró, ez már olyan szám, amivel lehet valamit kezdeni. Arrébb lépett, félre, ne legyen útban, pedig nagydarab volt. Kezeskedem szabadságod értékes eltöltéséről. Mindig ezt kellett volna hallani. Sebes, sőt nagyon gyors, félelmetes. Közben kell járni valakinek az érdekében. Forrt a víz, vigyáznia kellett. Édes és csípős lett, azt nagyon szerette. Bőréről mindenkinek valami eszébe jutott. Sárga, amit nagyon szeretett. Foltos utak vezettek arra, kegyetlen egy kátyús, el is kerülte, inkább belesétált a pocsolyába, nem érdekelte. Néhai Réz Ádám rosszalló tekintete. Látta, hogy egy rigó, bénán próbál átrepülni, az úttest másik oldalára. Fényes, hegyes és öntelt házak felé vette az irányt. Volt, hogy mindig édes ízt érzett a szájában. Lejárt minden idő. Ki, vagy be, ha lehetne választania, de már el is siette. Szerda az a nap. Belevágott. Mert már tényleg odabent érzi.
Az a mosoly, az gúnyos. A szerda, az egy jó nap. Vagy, egy másik. Világos, ragyogó és illatos. Négy terve volt. De nem egy másik. Rálépett egy kitaposott ösvényre, bénán, de biztosan nézett a jövőbe. Később is elég. Hiszen csak egy játék, aminek nincs kiesője, leugrott a magasból. Szállt és érezte az élet ízét. Na, ez volt az. Fények villantak. A távolság meg nőtt. Reggel már mínusz fokot mutatott a hőmérő. A bolygók állása, de előre vagy inkább oldalra? Befektetőket, és egy ápolót vett észre. Tekerte a kerékpárt és a Föld csak forgott. Nem tudta a befőttes üveget kinyitni. A zene meg csak szólt, nem tudta leállítani, de nem is akarta. Véges drótok vezették félre. A mosoly az, ami mindig megnyugtatta. Szép és élvezetes minden pillantás. A párna, az volt a kellemetlen. Féltve őrzött egy meghatározó pillanatot. Nézte, hogy fogy az idő. Emelkedett a hangulat, ami előre vitte a társalgást. Rárepült az ébrenlét a fáradt szemhéjára. Vajon, milyen lépést tegyen, hogy sakkot tudjon adni. Felemás cipőt vett fel. Bár a tény, csak tény marad. Fénypásztát kellett kikerülnie, árnyékban akart maradni, Dobogó és ütemes szívverése olyan megnyugtató volt, mint a méz. Hálás volt a madárhangokért. Kegyes hazugsággal jutott mindig csak előre. Volt egy kakukkos órája, de délután 5 körül járt már. Feliratkozott a listára. Baj, az már nem érhette utol. A víz, az dermesztő hideg volt, de élvezte a zsibbadást. Gondolatban be van zárva egy kalitkába. Csiptetőkkel akasztotta fel a ruháit. Kész röhej, ami ezután jött. Rózsa, tulipán, és sorolta magában a virágneveket. Nyert és vesztett, ugyan olyan késői érzés. Vágy, vagy csak láz. Megint zene. Véletlen találkozása megrémítette, és múlt is az érzés. Négy és fél pohár tej. A kérés, amivel hozzám fordult, néha nagyon nehéz. Végnélküli.
Árnyék a falon. Új hely kellett. Rágcsált izgatottan egy ottfelejtett kenyérhéjat. Le kéne már szállni erről a tömött buszról. Két hét és letelik ez a hónap is. Beírta már rég a jegyzettömbjébe, hogy el ne felejtse. Most van épp, hogy nem látja, miért van azon a fán mindig levél. Két vagy több. Nem is telt el úgy az idő, ahogy várta. Munkahelyet változtatott. Még kért abból a főzelékből. Megszületett a terve. Előbb rá kell ütni, bátran. Végnélküli hajsza. Panaszkodhatna, de hatástalan tanulmányok mutatnak rossz irányba. Már kezdődött az előadás. Bénán, szinte megdermedve ült a fán az a madár. Még mindig arról volt híres, mennyire félre tud érteni dolgokat. Zéró meg zéró az zéró, pedig nőtt a tömege. Kész a leltár. Bezárt a nyakkendőbolt. Végig pásztázta szemével a tájat. Humoros egy alak ez a Kázmér. Tény, hogy elfáradt. Megindító, könnyeivel küszködő világ ez. Belátta, nem érdemes ennél szorosabban megkötni. Még egy nap. Talán késő a feledéshez. Zene már megint benne dalolt. Az ételszállító kisbusz leparkolt, de rossz helyen. Négy és még egy. Néha már kellemes ez a meleg sál. Romos vakolatú épület. De valami idevonzotta. Sorbaállásnál mindig unatkozott. Kéz a kézben jár az emlék a tettel. Megindító egy lejtő ez. Felgyorsulva minden egyszerűbb. Kép a falon, vagy a lift falán. A tányérról hirtelen legurul az alma. Néma lett az óra, nem ketyegett. Ennek kicsit örült is, de bánta. Semmi, de semmi nem tudta pótolni a nyári érzéseket. Belülről fakadt minden, amit érzett. Nincs egy meghatározott pálya, vagy …. ami oda tudná vezetni. Kellemes, puha érzés ez a sál. Nem is értette meg azonnal a lényeget. Már megint érezte azt az ízt. Négy óra felé járt. Boldognak és kiegyensúlyozottnak érezte ezt a pillanatot. Remek ez a szín. Le kéne már írni valamit. Ráébredt, de már kissé késő. Kinézett a párás ablakon, és ujjával talpacskákat rajzolt rá. Szerette, sőt remélte, hogy mindig így lesz. Banalitás…
Kézzel-lábbal. Fél öt lett. Majom módra utánozta a TV-ben látottakat. Kedd, már késő. Leesett véletlen és nem tudta elkapni. Múzeum zárva. Belátta, hogy a világ összezsugorodott. Kézrátétellel lehet gyógyítani. Még tegnap az a sok eső eláztatott mindent. Fények villantak, de fogalma sem volt, hogy honnan. zene, ütemes. Fásult bamba arcok jöttek szembe. Zúzmara még azért mindig maradt a fákon. Össze nem illő színű falak, házak. Rálépett egy kitaposott ösvényre. Előbb-utóbb fél öt lesz. Zárakat kell majd cserélnie. Hova tette az óráját? Kereste a tegnapi érzést. A függöny mögül zajt hallott. A 6-os buszra kellett volna felszállnia, de már késő. A kellemes és bódító illat innen jött. A családja rendben. Váratlan események kezdték befolyásolni. Nem nézett balra. Az a víz, amit ivott, talán. Régen látott ismerőst vett észre. Kár volt. Hogyan lehetne ezt a félcipőt a másikhoz passzintani. Az éjjeli lámpa barátságos, meleg fénye mellett üldögélt. Nem ez az alkalmas pillanat. Fegyver, vagy béke. Selyemszálon látta, hogy az a pók mit, hogyan csinál. Zörejre és csattanásra figyelt fel. A parkolás ebben az utcában szinte lehetetlen. A diavetítőbe új filmet tett. Nem a varjú az, amelyik annyira taszította. Az új állása, a lehető legjobb. Teremtő vágyak, olvasta. Félénk, hajnali zajok. Le kellett volna tisztítani, de elfelejtette. Hozott is a Kázmér négy fontos dolgot. Hirtelen berepült a szobába a denevér, a káposztáskocka túl édesre sikeredett. Ezt, és azt sem bánta. Hova mehetne még ebben a világban? Nem az a kép, amelyik annyira tetszett. Kellemes, már-már unalmas, langyos tavasz jön. Éles kés kell ehhez.
Mitől lesz az ember bátor? Két szánhúzó kutyát vett észre, de hol lehet a szán? Kérés nélkül kéne kapni valamit. Legördült a függöny. Játékok nélkül üres az élet. Féltéglákból épület házat vett észre. Bajos lett volna, ha érezte volna, hogy nézik. A kellemes tavaszi szellők már rég elfogytak. Jött a metró. A vár, amit már régen fel kellett volna újítani, düledezett. Örült a fizetés emelésének. A villanykapcsoló idegesítően kattant. A rádió elmondta a megszokott híreket. Szép és kívánatos fények. A vadrezervátum zárva. Letépett egy illatos virágot. Még meleg volt az étel, fújni kezdte. Hosszú, kanyargós, beláthatatlan ösvény. Kár lenne érte. Sebesség túllépésért, már igen komoly büntetés várt rá. Leírhatatlan béna repülése van ennek a denevérnek. Kéz- és lábtörés. Kázmér már megint egy használhatatlan dolgot hozott ajándékba. Árnyékot vetett a délutáni nap. Szerette. Balra kell először nézni, mert megsérülsz. Tele lett a patak tiszta vízéből a vízhordó kanna. Már rá se tudott nézni. Olyan sokat voltak a járdán, hogy megint hányingere lett. Kék és sárga zászlók lengtek flegmán. Szeret vagy nem szeret, játszott a virág szirmaival. Hátra arc és gyorsan el innen. Már megint csengettek, nem akart ajtót nyitni. Hogyan tovább, töprengett. Fekete az a szín, ami minden fényt elnyel. Várni kellett a repülőtéren. Tea és pirítós. Vékony cérnaszállal kellene ezt az elszakadt inget megvarrni. Hál’ Istennek, fohászkodott. Már-már vége felé járt a film, kicsit unta. Bízni kell. Bízni kell. Megint arrébb kellett állni. Véges végig, megállás nélkül. Száraz fenyőgallyak ropogtak a lába alatt. Zene szállt megnyugtatóan. Haj kócos lett, próbálta valamilyen rendezettségbe tenni, de nem ment. A szőnyeg rojtjai között észrevett valami fehéret. Ügyes szomszéd ez a Kázmér. A táblára írt számok között sok volt a prím.
Most érkezett az a pillanat, talán váltson? Kész már megint, kész, pedig nem akarta befejezni. Hét rét görnyedt az ismerős fájdalomtól. Nem lehet, hogy csak úgy mindent elölről kell kezdeni. Be és ki, be és ki. Három kenyér lógott a fán, ezt már látta valahogy. Bizarr. A téren már javában játszottak a gyerekek. Száraz és túl sótlan lett. De megette. Várt, egyre csak várt. Kettétört, vörös lámpa hevert az út mellett. Réz és arany, hasonló színek. Hideg veríték csorgott le a tarkóján. Rengeteget kell még tanulnia, hogy bármely fontosat tudjon észrevenni. Ez a hét is lassan, de biztosan véget ér. Visszagondolt és, hogy örült. Kegyes hazugságoktól írtózott a legjobban. A felhőkarcoló épülete tárva nyitva. A füst még mindig áramlott. Jó lenne talán hét vagy nyolc órára hazaérni. A víz, amire várt, csak nem jött. Csöpögött. Vele lenne jó ma is egy kicsit beszélgetni. Dobbanó, szinte patahangok, rezonált az egész fal. A könyv szamárfüle máshová került. Tét nélkül kár is belegondolni, mit lépjen. Vágy vagy érzés. Kimerült az elem. Majd a Kázmér segít. Felesleges lapozásba kezdett, egy úr az újságban. Felbőgött egy ottfelejtett autó a sarkon. Fénylett és szikrákat szórt, gyönyörű, de nem tudta hova tenni. Késő, már csak a hátát látta. A betegek türelmetlenül várták a soros gyógyulásukat. Bárcsak már előre lehetne jutni valahogy. A kés, amit használt, életlen és csorba. Fém és fa. Kerítés mellett, lassan, de biztosan megerősítette lépteit, Hátsó lépcső, mely igen kanyargós. Élvezte ezt a fáradt érzést. Máris késő lett. A fahordóban érlelt borok, olvasta valahol. Tágas, homályos, meleg szoba. Vény nélkül nem adnak ki gyógyszereket. Árnyékot vetett saját magára. Felelős volt minden tettért. Fehér, málló vakolatdarabok hullottak le, óvatos szállingózással. Lejárt a szavatossága, mégis fogyasztható. Ütem és ütem, ez váltotta föl a fülében a zenét. Bálványok nélkül van hit? Goromba dörrenés, Nem várta. Hetek óta először látta meg a napot. Kényelmes ez a tegnapi cipő. Sokan, de sokan futottak vele szemben, csak Ő ment ebbe az irányba. Reklámokkal teleragasztott teherautó dübörgött el mellette. Két lámpa ég a szobában, lehet, hogy több kéne? A homokvár, látta, szépen épült. A világörökség része. Tudta, de nem érdekelte. Hegyes ceruzával, csak jobb írni. Látlelet, ez mindenről elmondja a baját. Hát és mell, ismerős testrészek. Végül is ez áll jól neki. Bár a tükör torzított egy kicsit. Megjött a várt információ. Senkit nem ismert fel. Bekapcsolta a kávéfőzőt. Rongyos koldus a tér sarkán. Még mindig szerette a munkáját. Ha úgy nézzük, telt az idő
Kevés, de látványos előadás volt, mindenkinek tetszett. Végre szólt az ismerős zene.
De most valahogy másképp látott mindent. Végül is ez a fa jó termést hozott. Kész átverés, Bámult egy jókora tehenet az út mentén. Végre elérkezett az idő. Sárgára váltott a lámpa. Széle, nagy mosoly jelent meg váratlanul az arcán. Három vagy talán négy. Bizalom, ez a fő. Hogy juthatna el rövidebb úton a célig? Kedd vagy szerda az a nap? Fogja erősen, mert kiszakad a kezéből. Mitől lesz olyan más ízű minden? Volt a táskában előkészítve egy jól fogó toll. A tér benépesült fáradt emberekkel. Kép a képben. Melyiket nézze? Kázmér már odaadta a várva várt ajándékot. Még mindig csak előre, vagy jobbra kell nézni. Néma csend lett. Hűvös lett az idő váratlanul. Megjavított ezt-azt, majd pihent egy kicsit. Még sincs meg kulcscsomó. Fényes tükröződést vett észre az ablak mögül. Egyensúly, ez a fontos, ne billenjen el sehova. Véső és kalapács, ez kell ide. Most indulni kell már, így is késő. Tárva nyitva felejtett fiókok között egyensúlyozott. A busz kissé késett, felszállt rá. Talán a spórolt pénze elég lesz. Majd meglátjuk. De az a csörömpölés nagyon zavarta. Hirtelen messzire nézett. Nagyon jól esett. Piros-fehérre festett útjelzők terelték el a forgalmat. Kakaó és kalács, ez olyan családias. Az ember váza a csontváz. Cigarettát vett elő, pedig nem is dohányzott. Kerül, amibe kerül végül is. Bozontos, vén, öreg csavargó kéregetett megint a sarkon. Belül teljesen üres és fárasztó teret vett észre. Kényelem és jólét, ez a fontos. Az elültetett fák lassan virágba borultak. Szépnek érezte, valahogy mégis annyira furcsa lett ez a reggel.
Kérte, de nem követelte. Jó lenne egy virágot megszagolni. Tálba tett forróvíz párolgott. Véletlenül rossz irányba kanyarodott. Négy és fél tábla búzaföld került elé. Már, ha tudta volna. Hátra nézett. A téma adott volt. Bamba, de nagyon bamba őzike lépett ki az útra. Vége lett, de nem értette miről szól. Milyen távoli az a nap. A sor csak egyre nőtt, Ő meg csak távolodott. A nap már szokatlanul magasan járt. Több. ismerősnek tűnő villanás következett. Meleg, bizsergető zsibbadás kerülgette. Kázmért látta meg a busz ablakában. Hét vagy nyolc felé járt. Az üvegszilánkok, amelyeket talált, szivárványt vetettek. Kért egy jó, forró kávét, két cukorral. Humortalan kedd jött. Bő nadrágját, most kéne a szabóhoz vinni. Szem és fültanúja volt. Hozza, viszi, leteszi, elrakja. Bizalmatlanul fürkészte a sarki koldus. Házak és házak fák nélkül. Csend. A párás ablakra írt, de az gyorsan eltűnt. Mély levegőt vett, fújtatott, ez nagyon jól esett. Minden ment a maga útján. Levesek, főzelékek, húsok. Talán később elolvas egy könyvet. Bozontos kutya kergetett egy kisfiút. A zárban reccsent a kulcs. Hűvös szél valami papírral játszott a sarkon. Ismerősen füttyentett a távolsági HÉV. Bort töltött, szép meleg színe volt. Koppanás, dörrenés, megrezzent. Fehér, hófehér, vidám virágocskák bújtak ki hirtelen a földből. Folyvást csak jobbra menni. Témát lezárta. A baleset szemtanúja nem jelentkezett. A hegyről lefelé könnyen ment a séta. Bár még volt elég pénze. Beszélt és beszélt hozzá, de a gondolatok már megálltak. Hiszen a tavasz is már a végét járja. Bézsszínre változott minden. Karon ragadta a feleségét, sietni kellett. Hosszan, de kellemesen telt el egy perc. Az egészeket végtelen törtrészekre tudjuk osztani. Belelépett egy véletlen tócsába. Ha lenne TV-je, biztosan sokat ott ülne előtte. Vézna kis fácska, de majd megerősödik.
Tények, tények és tények. A magaslesről jól látta a bátor őzet. Véletlen kifutott a leves. Bérből és fizetésből élni, talán biztonságosabb. Létrát támasztott a körtefához. Véletlen bárányfelhők takarták el a vézna napot. Lehet, még egy pohár nem árt meg. Bábeli zűrzavar, de mindent értett. Hévíz, az lenne jó a kissé kopottas ízületeinek. Megint és megint este. Lázas tevékenységbe kezdett. Teremtő képzelet jut csak valahova. A zár meg csak továbbra is akadt. Három gyönyörű téglaépület. Mások még azt sem tudják, hogy jutottak el ide. Megvette, de már megbánta. Hova tovább már elkészült a Kálmánnak szánt ajándéka. Minden kutya olyan ugatós. Belemerült nyakig és csak nézte a zöld testét. Szárazon csörgő lett a természet. Már olyan neki tetsző kék függönyt keresett. Hirtelen a zene olyan természetfeletti és lágyszerű lett. Megmerevedett minden, mint egy foton. Késő volt már bemenni. Mentőautó furcsa vijjogása. Teremtő természet. Vele vagy ellene. Talált egy régi pénzérmét. A fény már rég kialudt, de szeme még képrázott. Lépcső le és lépcső fel. Bámult be a kirakat ablakán. Csak egy kis csípés. Zord szelek és villámok. Feltörölte a kifolyt levest. Mozgásba kell lenni. Háttal állt meg és várt. Sorompó nélküli átjáró. Vele született rendellenesség. Meleg pulóvert készített ki a felesége. Szinte jól esett ez a zene. Vermet kellene ásni. Cipelt egy nagy táskát. A falevelek némán rezegtek. Mosolygó lányok jöttek, majd befordultak a sarkon. Terveket szövögetve ütötte el az időt. Bár még olyan sáros kint. Hosszú, végtelenbe nyúló földút. Zengő-bongó harangzúgás. Talán rá kéne már tenni a tűzre. Színes foltok a párnán.
Kirobbanó energiát érzett. Vézna, beesett vállú koldusnak adott egy húszast. fékezés ismerős hangjára lett figyelmes. A képek már várták a kereteket. Szélessávú internet volt a nyerő. Valami savanyúság is kéne. Bárok, fények, hangok. Teremtő vágyak. Szemben ült egy fényesre fésült kissrác. Találkozott, de csak futtában Kázmérral. Csapból is ezeket hallotta. Vörös és szűrke, ez a párosítás a kedvence. Fénypászták a függönyön át. Éles csecsebecsék között élt. Fordult egyet. Másoknak kellene már, hogy itt legyenek. Megitta a teáját, forró volt. Mégis talán a kettő.. az több. Hézagot vett észre a padlón. Télen vagy nyáron a jobb? A tér tele lett már megint, várakozó emberekkel. Híres és bátor katonák a festményeken. Váratlan hangok és fények. A füst messzire jelzett valamit. Fehér színű terítőt helyezett az étkező asztalra. Mutató delet jelzett. Folyók és patakok a térképen. Művirágok és gyertyák. Hosszú sétát tett a parkban. Tele lett a kosár. Fázott és melege volt egyszerre. Mások után meglátta Kázmért. Veszélyes lehetett volna, de szerencséje volt. Beindult a gépezet, nem volt mit tenni. Ahogy nézte, egyre élesebb lett. Vályogból épített kis házak sora között száguldott el. Ütemes zene hangja lassan, de biztosan halkulni kezdett. Elfogadta, de kicsit késve. Hova lettek a tegnapi árnyak? Éles, de nem bántó fényben fürdött. Szemben lakó öreg néni nagyot mosolygott. Vázába kellene tenni, rózsa és tulipán. Hazaért, már itt volt az ideje. A bizonyítványok a fiókban voltak, jó helyen. Letelt vagy egy év, vagy kettő?
Ketten már megtették. Bárányfelhők kúsztak az égen. Fáradtan álmossá vált. Beáramló víztől, többen épp, hogy megmenekültek. Fel és le. Tüzetesebb vizsgálatoknak kellene alávetni. Találóskérdések, sok fejtörést okoztak. Remélhetőleg a megállt óra újra elindul. Vett egy vattacukrot. Kázmér már rég nem jelentkezett. Bámészkodó tömeg a kirakat előtt. Főfogásra már nem jutott ideje. Belebújt a jól kitaposott cipőjébe. Fogzománc fényesítő, látta egy reklámban. Fű, fa, bokor. Véletlen kényszerű, ami vonzza az embereket. Ismétlések, ismétlések, pont erre várt. Fokról fokra csökkent a hőmérséklet. Az óra, reggel hatkor állt meg. Néma, suhanó, vibráló jelenségek. Hoztak Neki egy béna sapkát. Újabb zene, nyugtató, simuló. Várak és kastélyok. Szemben már mások laktak. Négy vagy öt, hirtelen nem tudta megszámolni. Ismerős reccsenés, de ez nem nyugtatta meg. A hirtelen, váratlan dolgok, még mindig nagyon zavarták. A lányok nagy kacagással szaladtak, szinte repültek. A szél, az mindig annyira megnyugtatta. Nem tudta miért, de rágyújtott. A járdán már megint vele együtt, mindenki egyirányban. Az energiatakarékos izzók drágábbak. Folyókon keresztül gázolva érte el a célt. A levegő ellen nincs mit tenni. Ki kellene tenni egy eladó táblát. Vézna kisfiú a járda szélén. A rádióban pedig csak szóltak a jó hírek, csak szóltak. Még egyszer rápillantott, és vágyakozva letett róla. Sima volt a jótapintású. A táncosok ízületei csak úgy csattantak. Na, ez a busz már megint bedöglött. Társa nagyobb és nagyobb ötletekkel jött elő. Most kéne már megint arrébb menni. Vizet ivott, de meleg volt. Felette a repülők, szinte telerajzolták az eget. Beindult a gépezet. Befordult a sarkon, és megállt. Kázmér végre hozott egy jó könyvet. Befűzte a tűbe a cérnát. Munka vagy dicsőség?
A szerveit fel kellene ajánlania. A hagyma nagyon csípte a szemét. Lassan vége a nyárnak. Kék és sárga zászlók lengtek a hidakon. Tenyere szokatlanul izzadni kezdett. Felázott földek, párát lehelve ködbe burkolóztak. Fél hat is elmúlt már. Várt, és várt arra az ismerős hangra. Szédületes ötlettel jött elő Kázmér. Lépcsőn felvonuló embereket kellett elengednie, maga mellett. Zajtalan csend és némaság. Két vagy annál is kellene. Vonatzakatolás volt, amire vágyott. A piszkos ablakon csak úgy játszott a fény. Vele is megtörténhet. Kényelmesen átsétált a hídon. Csavar vagy szög? Téli kirándulást, már most meg kell szervezni. Vézna, de jópofa fiú mosolygott rá. Tüntetők szép, egyenletes sorokban. Nézte, és elképzelte az ablak mögötti életeket. Meleg vízben áztatta a lábát. Feljebb és feljebb a lépcsőn, a kilátóig. Tágas, régi várócsarnok. Tűz és víz, vas és homok. Szerepeket játszó gyerekek és felnőttek. Tükörtisztításra lenne szükség. Sebesen száguldott a metró a föld alatt. Tömítő anyagot is hozott Kázmér. A zene meg csak szólt, de nem figyelt rá. Virágok, vázák, csokrok, szép rendezettségben. Szűnni nem akaró autófolyam. Hirtelen ajtócsapódás. Négyen ültek az asztalnál. Mázas cserép fénylett a komód tetején. Bár a vége még hátra volt. terepszínű sapka, kabát. Homályos felhők gyülekeztek. Pár lépésre volt az üvegajtó. Megérkeztek a várva várt vendégek. Magas, égebtörő házak következtek. Kázmér ötlete mégsem kivitelezhető. Szélesebb járdát kellett volna ide építeni. Kezet mosott. A buszon már megint kényelmetlenül érezte magát. Kipirosodott arcú lányok futottak el mellette. Véletlen játéka a fénynek. Bízni kell a másikban. Sziréna hangja ébresztette fel. Kinyitott az üzlet fél tíz előtt.
ővízű kútból, jó nagyot kortyolgatott. Kezes-lábasban nem fázik a dereka. Még is fel kellene állni. Mézes puszedlit vásárolt. Kézen fogva sétáló emberek, szép sorban. Téma, az kell minden műfajban. Szemben már felhúzták az árnyékolókat. Tétova repüléssel egy madár körözött felette. Bele telt egy kis idő, míg Kázmér megértette az indokait. Hömpölygő zene, csak úgy sodorta. Tényeken alapuló döntés született. Bár már sokan nem néznek körül. Vélelmek és félelmek. Sorra jöttek a megállók, egymás után. Zengett-bongott a harang. Cserepeken élesen kopogott az eső. Tele lett a kosár. Tíznél több a sorban, az már nagyon sok. Körbe karikázó gyereket vett észre. Hova érkezett? Az utca kezdett szűkülni, a házak szinte rádőltek, fölé hajoltak. Az utolsó ajtó. Az utolsó ház. Talán a 13-as? Benyitott. Lefelé is felfelé is lépcső. Próba szerencse. Lefelé indult. Kellemes konyha meleg, friss illatokkal, ropogó tűzhellyel. Lábasok, poharak. Megfordult. Akkor felfelé. Meredek lépcsőfordulókkal. Kicsit már fulladozott. A fordulókban ablak, kinézett. A város békés lüktetését látta. Na, beindult. Meleg barna vastag ajtó. Benyitott. Meleg-vörös színek, lobogó kandalló. Festmények a falon, hintaszék és egy nagy vaskos íróasztal. Gyönyörű lámpa, bíztató fénnyel. Hívogatta, leült. Tollak, ceruzák és papírok odakészítve. Szinte csak Őt várták. Izgatottan belefogott. De, mi is legyen a címe?
Talán a 13 megfelelő lehet?
UTÓIRAT Irodalom és Művészet - Internetes Újság - Lap és Könyvkiadó Iroda ©