Mata mintha látta volna a félmosolyt néhány idősebb mozi vendégtől. A fények kialudtak. A híradóval kezdődött a műsor. A szokásos pasi a kamerával, meg a Rákóczi induló. Ekkor jutott Mata eszébe, hogy nem is tudja mi lesz a fő film. Odafordult Palihoz, ekkor nézett először a szemébe, a félhomályban keresve a tekintetét, és először szólt talán hozzá.

-Mi lesz a film?
Pali ügyetlen buzgalommal mondta, hogy egy komoly film –így mondta, komoly-, a címe Vasvirág. Törőcsik Mari lesz a főszereplő. De igyekezetében hangosabban beszélt, ezért többen lesziszegték, és így gyorsan elhallgatott. Kezdődött a film. Mata félszemmel figyelte Ildikóékat, akik már szinte illetlenségig közel voltak egymáshoz. Pali is mintha közelebb lenne. Mata elhúzódott, a karfa már nyomta az oldalát. Pali keze közeledett Mata vállán. Ezt nem bírta, hirtelen hányinger kerülgette, felpattant és kirohant a WC-be és megkönnyebbülve hányt. Megmosta a száját az illemhely csapjánál, majd visszasomfordált, magát kicsire összehúzva, a helyére. Pali akart valamint kérdezni, de Mata mutatóujját szája elé téve, csendre intette. Nézte, nézte a filmet, Pali félénken, mereven, szinte ijedten, vigyáz ülésben ült mellette. A film nem tudta lekötni. Próbálta megérteni, mi történt vele az imént. Mi volt ez, honnan jött ez a hirtelen rosszullét, ami már el is illant. A film gyorsan elrepült, hisz gondolatai nem is azon jártak. A fiúk hazakísérték őket, először Ildit, Ő lakott a mozi közelében. Laci szájon csókolta Ildit, aki melegen viszonozta is azt, utána hármasban, szótlanul Matát. Ahogy belépett az ajtón, már hallotta is, hogy a fiúk izgatott beszélgetésbe kezdtek sutyorogva. Megmosdott, anyja kérdezte, de Ő foghegyről válaszolta, hogy jó volt a film, meg ilyenek. Gyorsan ágyba bújt. De még sokéig nem tudott elaludni, próbálta értelmezni az eseményeket. Az iskola gyorsan véget ért, megtörtént a ballagás, Barátnői nagy ünnepségeket rendeztek családi körben. Mata csendesen édesanyjával bebuszozott a városba. Beültek egy cukrászdába, fagyiztak. Megnézték Mata leendő iskoláját. Felvételi nélkül felvették. Már alig várta, hogy idejárjon. A buszozás két és fél órát tartott, egy átszállással. Megbeszélték, közös megegyezéssel, hogy kollégista lesz. Volt is bőven hely, oda is sikerült bejutnia.

2.fejezet

A nyár hamar eltűnt, Mata egyre kevesebbet találkozott barátaival, Ildi sülve-főve Lacival. Sára Pestre költözött, az apja bátyjához, onnan fog iskolába járni. Ildikó sokat tanult, járt a körzeti orvoshoz németül tanulni. Így Mata sokat volt egyedül, de nem bánta, kint volt a réten, figyelte a természet változásait, nézte a felhőket, csak úgy mentek a napok. Palival véletlenül összefutott a vegyesboltban. Ő nagyot köszönt, Mata biccentett, majd vásárolni valóval törődve el is feledkezett a fiúról.
Csendben, szavak nélkül csomagoltak be Mata nagy utazó táskájába. Arcon csókolták egymást, felszállt a buszra, hanyagul intett, édesanyja már el is fordult. Lassan, szinte légiesen távolodott, egyre kisebb és parányibb lett. A jármű nagy robajjal, kékes fekete füstöt eregetve, döccenve elindult. Ez volt Mata legkedvesebb zöreje évek óta, amit csak hallhatott.
Az új iskola felemás érzéseket keltett benne, kissé csalódottan vette, hogy az osztályban fiúk is vannak. Úgy hitte a virágkötészet, teljes mértékben lányos szakma. Pedig az osztályba –ami 34 főből állt- 6 fiú is járt. Nem is voltak ügyetlenek, sőt legalább olyan jól bántak a virágokkal, kötözéssel, mint a lányok. A tanulás nem okozott gondot. Mata mindent pontosan elvégzett, ami ki volt adva. A kollégiumi szobatársa, egy rendes, tiszta cigánylány lett. Jól megvoltak, nem bántották egymás köreit, de Mata nem is akarta közel engedni magához. Az osztálytársakkal is jóban volt, de olyan barátok, mint Márta, Ildi, Sára nem lettek. Hiányzott is Matának az a felhőtlen együttlét. Havonta, ahogy hazament, már egyre ritkábban találkoztak és már azok sem idézték fel a régi idők melegségét. Mindegyikőjük a saját baja, kapcsolata –mert már mindőknek volt a fiúkkal valamilyen jó vagy rossz élménye. Ezeket mesélték. Mata csak hallgatta ezen történeteket és közben szemével pásztázta lányokat, mennyit változtak hirtelen.
Így teltek, múltak a hetek hónapok, monoton gyorsasággal. Az iskolában bálokat is rendeztek, 2 havi rendszerességgel. Meghívták a testvér fiú iskolát, hogy megfelelő legyen az ivararány, hatásosak voltak. Kemény, szikár fiúk, duhajok. Tanárok cikáztak fel és alá a parketten, így lehetett fegyelmet tartani. Mata meghúzódott a sarokban, néha-néha elment táncolni velük. De, ahogy azok észrevették kényszeredettségét, szinte modoros érdektelenségét, hamar otthagyták, gyorsan más lányt kérve fel.
Mata észrevett egy lányt -végzős lehetett-, aki a fiúkat csak úgy forgatta, cserélgette, incselkedett velük. A lány is észrevette Matát, gyakran „véletlenül” közel került hozzá, arra sodródott tánc közben, lágyan, szinte hozzá sem érve, hozzáért. Matát, mint egy meleg szellő, végig simogatná.
Eljött a végzős év. Mata bátran és biztonságosan levizsgázott. Nem okozott semmilyen erőkifejtést. Pedig sokat olvasott, nem tananyagot, minden félét, szépirodalmat, klasszikust, de leginkább a lányokról szóló, szerelmes, romantikus regényeket, női íróktól.
Elérkezett a végzős bál is. Mata gyönyörűen nézett ki. Ez hirtelen ötlettől beszáguldott az egyik hajvágó szalonba, és rövid, fiús frizurát kért. Nagyon jól állt neki. Anyja megdöbbent, amikor meglátta, de legyintett –azt csinálsz, amit akarsz-. Nem vett fel kiskosztümöt, mint a többi lány. fekete nadrágot, tűsarkú cipőt és egy egyszínű, fehér blúzt. Látta, hogy sokan végig nézték, de azt is látta rajtuk, hogy elismerték csinosságát, Szokásához mérten félrehúzódott az egyik sarokba. A többi lány már jókedvűen, felhőtlenül táncra perdült. Matát többen is felkérték, ment is, de csak rövidke táncokra és utána vissza a sarok nyújtotta biztonságba. A bál már magas fokon volt, amikor észre vette azt a bizonyos lányt, azt a volt végzőst. Látta, hogy az keresett valakit a szemével. Meglepődve vette észre, amikor meglátta Matát, akkor a szeme szinte ráfixálódott. Mata nem érezte kellemetlennek. Folyt tovább a tánc egyre pörgőssebb zenékkel. Mata rövideket táncolt, ivott és a közösen kevert bólétól jól érezte magát. Az a bizonyos lány is a szokásos, már ismert módon viselkedett a fiúkkal. De egyszer csak jelentőség teljesen elindult Mata felé. Mata szíve erősen megdobbant, nem értette miért. A lány határozott, kemény léptekkel közeledett. Már majdnem nekiütközött, amikor kitért, félig visszafordított fejjel, erősen Mata szemébe nézett, és elindult a WC felé. Mata teste akaratán kívül, mintha egy földöntúli mágnes vonzaná, követte. Bement utána a mosdóba. Két lány ott igazította a haját, sminkjét. Mata nem látta a lányt. A cicomáskodók kacarászva kimentek. Mata zavartan, nem tudta mit tegyen. Már éppen ki akart fordulni, mikor kicsapódott az egyik WC ajtó, a lány akit követett kipattant, Mata elé termett és erőszakosan, ellenállást nem tűrve szájon csókolta és nyelvét bele kényszerítette Mata szájába. Mata soha nem érzett izgalmat, bódulatot, szinte szépséget érzett. Már arra készült, hogy visszacsókoljon és magához húzza a lányt, mikor hangos lány kacarászás közeledett kívülről. Szétrebbentek és a lány vissza sem nézve kiviharzott. Mata pedig, mint egy megmerevedd bábu csak állt és élvezte az előbb történtek hatásait. Kitámolygott, és mintha víz alatt látta volna a bálozókat, lassan, tétován kisomfordált, szinte senkiről sem tudomást véve, a kollégiumba sétált. A gyomrában és az izmaiban jóleső érzéssel, mosolyogva aztán békés álomba merült.