Lelesz István

Színes szelek

Mottó
Kérlek, ne légy,
ne légy más
Nézz rám
nézz rám, hogy láss
Nem bírnék ki
még egy változást
Bízva
Nyisd ki elméd és szemed
Teremtettünk fényt, illatot
Tágul a lélek benned

Ültettünk kávét, babot
Húztunk fel falat
ablakot
És enyhe lázas szél kerekedett
még bíztunk is, az nem lehet

És csapkodta az ajtókat,
rázni kezdte a falakat,

Próbáltunk bezárva összebújni,
tenyerünket erősen összefonni,

Talán kibírjuk holnapig
Talán kibírjuk holnapig
Végül
Színek, végre Zöld,
Párák, eső, néha Köd.

Templom harang,
Vörös és szürke tetők
Kifutok az időből.

Tétlen pillanat és erők,
Pár sárga szék és nézők,
Leeresztett sisakrostély,
Sarkon befordul egy kordély.

Kifutok az időből
Váratlan szél
Szél jön váratlanul,
Befúj a réseken,
Szétnéz bizalmatlanul,
Széthasad az éleken.

Igen, váratlan szél fúj,
Sarat szárító,
Fákat lombozó.

Tájfunról szó sincs,
Nem kell a zápor,
A régen megtalált kincs
Itt van talán már mától.

Igen, váratlan szél fúj
Sarat szárító,
Fákat lombozó.

Záró mottó

Egyszerű. Rendet kell rakni, és kész. A szék az asztal mellett. Az asztalon terítő. A terítőre váza. A vázába virág. Nem bonyolult. Beleillik minden, mindenbe. Mint a zárba a kulcs. Most már talán nem is kell kulcs. Már nem kell zárni. Nyitva lehet hagyni mindent, mindenkor,

UTÓIRAT Irodalom és Művészet - Internetes Újság - Lap és Könyvkiadó Iroda © A lapban megjelenő írásokat, képi anyagokat szerzői jog védheti, ezért ezek másolása engedélyhez kötöttek lehetnek!