Kornfeld Krisztina

A fotográfus növény és állatkompozícióiból válogattunk.

Fauna & Flora

Mit is fotózom? Mindent, ami természetben megtalálható és inspiráló: egér, béka, gyík, csiga, zúzmó, gomba, fakéreg, kavics. Rendszeresen kirándulunk a párommal és a kutyáinkkal, és többségében ilyenkor gyűjtjük a fotózásra alkalmas kiegészítőket. Többnyire fotós fórumokról és pályázatok kiállítási anyagiból tanulok új technikákat, és kivitelezési lehetőségeket. Próbálok ellesni néhány olyan ötletet, amit aztán beépíthetek a saját kis képi világomba. Igyekszem minél kevesebb kereskedelemben kapható dolgot használni a fotózásaim során. A hátterek és az eszközök festése még újdonság, folyamatosan kísérletezem új festési es textúrálási technikákkal. Az állatos képekkel kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy az állatok életvitelének, táplálkozásának, betegségeinek ismerete szükséges a képek elkészítéséhez. Az állatok jóléte elsődleges számomra, éppen ezért fontos tudni, hogy melyik növény mérgező, vagy épp melyik állat cukor érzékeny, esetleg beteg. Ezután már csak a türelem és a szerencse faktorral kell megküzdenem.

Fotózásra mindig is az állatok szeretete motivált, és az, hogy megmutathassam másoknak is ezeknek az élőlényeknek az egyedi személyiségét és varázsát.

Tízéves korom óta fényképezem. Őrületbe kergettem a családom azzal, hogy a nyaralásokról 10 tekercs olyan filmmel tértem haza, amin egy ember sem szerepelt, csak állatok, növények, és tájképek. Kaptam egy Nikon F60-t karácsonyra, emlékszem, mennyire örültem neki. Korábban mindig csak kölcsön fényképezőgépeim voltak, többnyire automata funkciókkal. Nem vagyok műszaki irányultságú ember, ezért sokáig csak a szabadban fotóztam, elsősorban lovakat. Akkoriban lovagolni jártam és az edzőtáborokba mindig elvittem a fényképezőgépem. Kifeküdtem a legelőre a csikók mellé és őket fotózgattam. Még gimnázista voltam, amikor egy fotópályázatot hirdetett a Lovas Nemzet magazin. Bár nem lettem helyezett, az egyik képemet betették az aktuális magazin óriás poszterének. Nagyon örültem neki, nagy dolognak éreztem. Pár éven belül ennek az újságnak kezdtem el dolgozni, mint szabadúszó fotós és számos címlapra, valamint poszterre kaptam lehetőséget az évek folyamán.

20 évesen megnyertem az Extreme digital pályázatát, aminek értékes díjazása megalapozta a mai fotósfelszerelésemet. Szipál Márton volt a zsűri elnöke, akivel lehetőségem volt pár szót váltani. Nagyon kedves és támogató volt, ami sokat jelentett számomra. A főiskolai tanulmányaim alatt jelentkeztem a U.S.Arts nevű művészeti programba, aminek a keretében fél évig New Yorkban dolgozhattam egy fotóstúdióban mint fényképész asszisztens. Ez idő alatt tetszett meg a stúdió fotózás.

Jelenleg stúdiófotózásban és a hozzá használható kiegészítők létrehozásában próbálok fejlődni. Leginkább esténként, vagy éjszaka szoktam fotózni ugyanis ilyenkor van rá időm. Szerencsére, az általam fotózott kisállatok jelentős része éjszakai életmódot él, ezért őket ez egyáltalán nem zavarja. Mindig központi szerepet játszottak az állatok az életemben. Gyerekként összeszedtem minden állatot, amit épp menteni kellett: galambokat, gyíkokat, macskákat... stb. Egyszerűen mindig volt állatom es gyerekként teljesen máshogy figyeli meg őket az ember, mint felnőttként. Ez a tanulási időszak nagyon sokat segít nekem a mai napig a fotózásokon.