Utoirat Kiss Judit Macska télire

Bemutatkozik Kiss Judit Ágnes

Magyar költőnő. Az Eötvös József Gimnáziumi évei után az ELTE magyar szak mellett a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Karán zenét tanul, hangszere az oboa. De a Színház és Filmművészeti Egyetemen drámapedagógiát is tanult. A sokszínűségben úgy érezzük az írás mégis prioritást szerzet, hisz már tizenévesen próbálkozik verssel. Egy riportban azt mondta, "szerintem mindenki ír verset tizenéves korában, és húszévesen általában kinövi." Ő nem, ő úgy maradt, alkot.

"Tanárként három diplomám is van, költőként, íróként egy sem. Sokáig nehéz volt elsősorban íróként tekinteni magamra. Ma már ez az elsődleges, bár a tanítás mindig is az identitásom része marad. Az „írogatásról” pedig az jut eszembe, mintha egy megszállott maratonfutót arról kérdeznének: „Na, és szaladgálsz még?”.

Könnyű az írás munkáját bagatellizálni, hiszen semmi látványos nem történik. A szerző ül, néz ki a fejéből, aztán firkál vagy kopogtatja a billentyűket. Sokak számára a legnehezebb a semmittevést, a levegőbe bambulást alkotásként, kreatív tevékenységként, pláne munkaként felfogni.

Az írás bárki számára lehet terápia. Sőt mindenképpen az. Ha pedig egy szöveg beleillik az aktuális művészeti áramlásokba, akkor lesznek olvasói. Akik talán pont azért szeretik az írásait, mert saját magukat is meglátják benne tükröződni. Író abból válik, aki a nyelvbe szerelmes, a szavak hangalakjába, jelentésmezőibe, rugalmasságába. Bármilyen művészi alkotás gyógyít. Ha pedig valaki szépirodalmi szövegnek is tekinti, amit leír, akkor meg kell hozzá tanulnia a szakmát, ahogy egy zenésznek a hangszerjátékot és az összhangzattant." forrás gyoriszalon

További CV helyett álljon itt egy kiragadott gondolat az alkotáshoz, a verseléshez általa történő megközelítéshez. Tesszük ezt azért, mert véleményünk szerint életrajzi adatok felsorolása helyett, közelebb kerülhetünk egy sokszínű személyiség versíráshoz fűződő szellemiségéhez...
"Ki mondja meg akkor, mi a jó vers? Erre talán leginkább azt lehet válaszolni, hogy maga a vers, az eddig megírt szövegek összessége. Az európai irodalom több ezer évét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Halad, hömpölyög, mint egy széles, lassú folyam, kisebb vizek ömlenek bele, holtágakat alkot, kanyarog, szigeteket hoz létre, hordalékot rak le, medret váj magának. Vannak patakok, amik belefolynak, és lesznek, amik kiszáradnak félúton, beleszivárognak a földbe." forrás poet

Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.