Magyar nyelv és irodalom szakos tanárként végeztem Szombathelyen, az ezredfordulón. Nagyszerű tanáraim, mentoraim voltak, már a középiskolai évek alatt jelentek meg írásaim regionális újságban (elsősorban versek, interjúk, riportok, de zenés színdarabot is írtam, rendeztem). A gyakorlati időmet a szolnoki Jászkunság irodalmi és művészeti folyóiratnál töltöttem. A következő évben elnyertem a „Ki viszi át a Szerelmet?” Nagy László Irodalmi és Művészeti Alapítvány kuratóriumi díját. Az Alapítvány jóvoltából ismerhettem meg személyesen is Ágh Istvánt, a Nemzet Művészét, Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költőt, írót, műfordítót, Nagy László öccsét. Ez a találkozás meghatározta a későbbi életpályámat. Ekkor döntöttem el, hogy irodalommal szeretnék foglalkozni, és magyar szakra fogok jelentkezni. Később, hallgató koromban közölték a tanulmányaim, recenzióim, hamarosan irodalomtörténeti rovatot is vezettem egy egyetemi lapnál. A diplomamunkámat Pilinszky János lírájáról írtam, s a költő barátja, dr. Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író, magyar- és hittantanár, irodalomtörténész volt a konzulensem. A tanári diploma megszerzése után tizenöt évig tanítottam, de továbbra is publikáltam (pl. esszét roma irodalomról, könyvfejezetet 1956 költészetéről). Verseim is jelentek meg egészen fiatal koromtól kezdve, pl. a Magyar Naplóban is. Az elmúlt években a fő tevékenységem egy meseregény-folyam megírása („Lórika kalandjai” és „Lórika kalandjai Magyarországon”) és a köré szerveződő weboldalak valamint szövegértési feladatsor kidolgozása volt. Jelenleg a sorozat harmadik részén dolgozom, illetve épp most kerül nyomdába az első rész angol nyelvű kiadása. Meseregényeim számos általános iskolában használják ajánlott olvasmányként.