Debrei Mátyás versei

Debrei Mátyás

írásai

Bár születésemkor nem készült rólam fénykép, azt hiszem, én nem sírva, hanem mosolyogva születtem. Ezt a tulajdonságomat mind a mai napig sikerült megőriznem. Zeneszerető fiatalként először dalszövegeket írtam, de amint megismertem Romhányi József 1983-ban megjelent Szamárfül című verseskötetét, kedvet kaptam a hasonló stílusú humoros versek írásához. Az elmúlt három évben már jelent meg néhány ezek közül, de a teljes kötet összeállítása most van folyamatban. Verseim remek kritikusai a gyöngyösi Vachott Kör Irodalombarát és Alkotói közösség tagjai, akikhez magam is tartozom. Célom, annak az irodalmi vonalnak a folytatása, amit Romhányi József hagyott ránk, ami az Ő halálával mára szinte teljesen eltűnt.

Egy szegény hangyászsün panaszai

Nehéz a léte a hangyászsünnek.

Nekem nincsen egyetlen egy ünnep,

mert a betevőm mákszemnyi, fürge.

Kétszer jól lakik addig egy ürge,

még én megszerzem az eleségem.

S akkor itt van még a feleségem.

Amíg alszanak békésen mások,

én akkor dolgozom, ami már sok.

Hangyát fogni sötétben több százat,

aztán megmászni a termeszvárat!

S azok a fránya ízű termeszek …

Döntöttem! Holnaptól majd mást eszek.

Olyat, ami nem fér egy tenyérre.

Áttérek hangyás-zsíros kenyérre.

Kotlós kontra róka

- Kérem a vádlottat! – intett menyét bíró

s jegyzetelni kezdett a jegyzőkönyvíró.

- Mondjon el őszintén mindent, szóról szóra!

Vádlottak padjáról felállott a róka.

- Tisztelt Bíró Uram! – sunyított a lompos.

Azt hiszik, én vagyok itt a főkolompos?

Még hogy én e tyúkot orvul megtámadtam?

Nincs itt a teremben még egy ily ártatlan!

- A baromfi ólba épp csak beköszöntem,

amint egyik este arrafelé mentem.

Amúgy se tenném ki pellengérre magam.

Ilyen öreg tyúkhoz nem fűlik a fogam.

- Öreg a te anyád! – pattant fel a kotlós.

Szeretnéd te tudni húsom milyen foszlós.

Bizonyságom okán nem utalok másra,

most ültem először egy kosár tojásra.

Székében – bár kissé bóbiskolt a menyét –

erre a mondatra felkapta a fejét.

- Tojások? Kosárban? Pontos címet kérek! -

s maga elé vett egy hiteles térképet.

Aztán izgalmában székét is felrúgva

jegyzőkönyvírónak a fülébe súgta:

- Bizonyítékokért a tyúkólba mentem -

s fennhangon vissza szólt: - A rókát felmentem!

Eszpresszórakozottan

(Kosztolányi Dezső után szabadon)

Történt velem egy rémeset:

Rendeltem málnás krémeset,

a pincér kihozta, de a krém rám esett.

Ám ezzel nem ért még véget a káreset,

mert amint utána kihozta a kávét -

talán szúnyog csíphette meg azt a málét –,

csapkodott, mint a csirke, ha látja a vércsét

s nyakamba öntötte a teli kávéscsészét.

Mikor a ruhámon már volt épp elég folt,

kértem egy korsó sört. Abban meg egy légy volt.

Hát csak ültem az asztalnál búsan, leverten,

ám véletlen a korsót könyökkel levertem.

A sör az asztalról cipőmbe beléfolyt,

akkor felugrottam, s azt mondtam: - Elég volt!

Na de jött a pincér, és számolni kezdett.

- Krémes a nadrágon – ugye ez a kezdet –,

volt egy sör a léggyel, a zakón egy kávé.

A fejemhez kaptam: - Nincsen nálam kápé!

- Nos, ez így összesen ezerötszázhatvan.

Kártyával fizettem. De jattot nem adtam!