Mennyi cinizmus fér el egy írásban, ki mennyire szereti, ha az orra alá dörgölik az előítéleteket, amik meghatározzák az életet – én utálnám, ha nem én csinálnám éppen – közhelyekkel fűszerezve? Na nézzük! Nem kell nagyon komolyan venni az egészet, ez a szabály.
Az élet nem játék. (A medve sem, de ez most nem annyira fontos itt, csak adja magát.) Mindenem a család. Első a munka. A becsületem nem eladó.
A kutya az ember legjobb barátja (nem is, mert a google az ember legjobb barátja, de ez ismét csak egy kis kitérő). Legfőbb érték az ember. Kalkulálható veszteség (ez csak ritkán, de akkor aztán nagyon).
A szorgalom nem pótolja a tehetséget, a tehetség mindig utat tör. A pokolba vezető úton (ami jó szándékkal van kikövezve, én is tudom) két dudás utazik, akik nem fértek meg egy csárdában. Első az érzelem utána az értelem (utána meg mindjárt a Fradi, ha van még ilyen csapat). Csak okosan kispajtás! Hallgass a szívedre.
Tégy ellenkezőleg mint ahogy akkor tennél, ha nem úgy tennél, ahogyan szeretnéd, ha veled tennének (a fonal el van vesztve, van értelme, csak sokszor el kell olvasni, vagy lehet, hogy nincs, most, hogy többször elolvastam).
Ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak. Ha kidobnak az ajtón, mássz be az ablakon! Mi van? Most akkor ez jó vagy nem? A forgóajtót ne is említsük, szerintem nem szolgál senki javára, ha azt mondják róla: utánam lépett be előttem jött ki.
Ha valaki dombra megy fel, de hegyről jön le, az jó. A hegyeket meg kell mászni, az életet meg – beosztással – kell élni. Ez egy szójáték, tudom, hogy észrevették, de szerintem jó lett, azért szó-lok.
Hazudni bűn. Mondj igazat és betörik a fejed. Hallgatni arany. Jó tudom, befoghatnám végre én is, de még nincs itt az ideje. Mindennek megvan a maga ideje. Ne várakozz, ragadd meg a lehetőséget. Igyál vizet és prédikálj bort, ha már fordítva nem szerencsés. Járt utat a járatlanért – erről már esett szó azt hiszem, tudják, a jó szándék meg ilyesmi –.
Bátraké a szerencse. Szerencse fel. Légy a szerencséd kovácsa. Hú, tényleg ennyin múlna? És mi van a szorgalommal, meg a kitartással, ami meghozza a maga gyümölcsét? Nem mintha számítana, de a citrom az gyümölcs? A kecsöp meg zöldség, persze.
Én mindig megadom a módját. Én mindig előre köszönök. Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten. Naná, hogy olyan! Nem fekszünk le haraggal, és nem gyűlöljük embertársainkat, azokat sem, akik a parkolóhelyünkre állnak! De, azokat gyűlöljük.
Hibáinkból kovácsolunk erényt, és nem építünk bármiből várat, de úgy élünk, hogy egy nap a világ, és végtelen a teknősbékák bölcsessége.
Na ugye.
Olyan kicsik vagyunk, olyan kicsik.
Budapest