Állandó önreflexióban élek. Mindig. Kissé nehezíti a dolgot, hogy a visszapillantó tükörben önmagam látom, ez kényelmetlenné teszi hogy az úton tartsam a kocsit. De mindennek ára van, ha ez hát ez. Az önreflexió fontosabb bárminél.
Van egy ember, Krepp a neve, ha nem a tükröt nézem vele beszélgetek. Érdekes.
Kreppek:
- Engem hivatalból azok a dolgok is érdekelnek, amelyek nem érdekelnek.
- Jöjjön főnök, járjunk egyet, ma elég meleg volt.
- Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az emberek elemi igényét arra, hogy érdeklődést mutassunk a dolgaik iránt, ha egyszer hozzánk fordultak azokkal.
- Ott lejjebb tudok egy rendes kocsmát.
- Netán nem ért egyet?
- Mi egy anonim esernyőkölcsönzőt üzemeltetünk, csekély haszonnal.
- Ez mit sem von le az elméletem helyességéből.
- A fröccs elmarad, mindjárt esik.
- Na ugye.
- Egy aligátor is belepusztulna ebbe.
- A kisállat a legjobb társ.
- Persze, egy katica, mondjuk. Kérek két hét szabadságot.
- Majd ha eláll Krepp, majd ha eláll.
- Ha mindig ugyanazt a filmet nézed, megállíthatod az időt.
- És mi lenne a film?
- Talán a Casablanca.
- Ravasz.
- Lehet, hogy inkább becsapós.
Krepp a buszmegállóban várja a buszt. Vele egy másik ember is ott álldogál.
- Nem jön.
- Nem - mondja Krepp.
- Maga nem mérges, ha nem jön?
- Nem, morfondírozom.
- Min?
- Az elmúlt húsz évemben a következő szokásaim és viszonyaim változtak meg. Étkezési, alvási, öltözködési szokások. Italfogyasztás mértékben és fajtában. Mozi és színházlátogatási, sportolási - ez például megszűnt - vezetési, közlekedési és nyaralási szokásaim. Másként takarékoskodom, költök, vállalok munkát, képzem magam, másokkal barátkozom, másként nézek a városomra, mint húsz-huszonöt éve. Más zenéket hallgatok és más könyveket olvasok, hogy csak néhány példát említsek.
- Elég sok változás.
- Az.
Jön egy ember, Krepp barátja.
- Na, mi van a nőkkel Donkihóte?
- Erre eddig nem is gondoltam, igen.
- Valami bölcsesség mára?
- Jó. A hadseregben másfél év alatt rengeteg dolgot megtanultam, ma már csak arra emlékszem, hogy ha vasúton kell átmenni gyalog, a sínszálra kell lépni, hogy ne botorkálás legyen belőle.
- Boldog születésnapot főnök
- Na, Krepp, szeretnék én harminc év múlva is a szellemi frissesség mostani állapotában megmaradni.
- Szép terv. Nekem az is jó lesz, ha harminc év múlva emlékszem a saját nevemre. Az se lesz baj, ha nem emlékszem.
- Mindig elfelejtem, Krepp a félszáraz vagy a fél-langyos pezsgő a jó?
- A félhosszú, mint a lódenkabát.
- Krepp, kér egy fröccsöt?
- Naná, kit kell megölni?
- Csak egy mesét mondjon.
- Jó. Az élet a szép embereké, még az okosak, sőt a gazdagok is csak morzsákat kapnak. Mi meg többiek csak az étterem kirakatán nézzük, no nem a vacsorázókat, csak az étlapot.
- Ennyi lenne?
- Még annyit mondhatok, a kitartott magas hangok sokakat zavarnak, de hatásosak is egyben.
- Jó, inkább hozom a fröccsöt.
- Maga akarta.
- Hová megy Krepp?
- Bábszínházba.
- ..?
- Mégse' emberek.
- Kisebb családi összejövetel lesz nálunk.
- Ki lesz ott?
- Én
- A végére érünk lassan, a végére érünk Krepp. Igaz?
- Alighanem.
- Nem sajnálja?
- Volt egy egészen jó cipőm, még hetvennyolcban, de elkallódott, amíg katona voltam. Azt sajnálom.
- Igy emlékszik rá?
- Nehéz elfelejteni, bordó volt, mint egy színházi drapéria.
- Hú.
- Maga költő?
- Olyasféle.
- És mit ír?
- Refrént.
- Alapítsunk zenekart.
- Jó, milyen hangszeren játszol?
- Ja, ha neked semmi se jó!
- Eszemben sincs! Szó se lehet róla! A legkevésbé sem.
- Na, de Krepp!
- Jó, hát magának esetleg. Kivételesen. Elhozta?
- Persze.
- Régi időket idéz ez a hangszer, ha játszom rajta, szomorú leszek. Akkor vigasztalhat.
- Csak kezdje.
- Nem lesz könnyű dolga.
- Senki se ígérte.
- Minden macska olaszul beszél.
- A sziámi is?
- Ők kezdték.
- Maga mit csinál itt a járdaszegélyen, főnök?
- Gyakorlom a helyes testtartást a sísánchoz.
- Nyár van.
- Nem lehet elég korán kezdeni, Krepp.
- Leejtett egy ötöst, csak romlik a szeme, értem.
A pénzen vett barát nem lesz hozzád szívből gonosz.