fejlec-foto


Vadady Attila Bálint:

 

Mondolataim.

Mondogatom, gondolatom, keserűn, fájón, már a cukor sem édes. Ékes-szólásom, minek, kinek? Rideg kórság, hideg szobákban.
Hajdan, hajlam a jóra, most a gonosz megül. Mögülem kukkol sárga kígyószemekkel. Kárba veszett évek, tömegnyi vétek, kékek, érvek, mellette, elvette, visszakérem, nincsen érdem.
Széthordta a szokás szele. Szeletben van mi egésznek jó, Jónás cetje szardíniás dobozban. Ő meg a cetben. Minden zsugorodik. Az élet, a végzet, a pénzed. Nézed az eget. Minek? Kivet magából a kor. Ki vagy? Kivagyiságod másé. Ettől kivagy. Kihagyhatatlan ajánlat. Elveszik előled a kajádat. Egyél? Mit? Fényt? A sötétben? Döfésben érzed érintve magad. Vérzel. Kézzel takarod  sebeid. Nincs annyi kezed. Lehetnél polip. Legalább. Ilyen bajod sem lenne. Fogat, rád csak a halász fenne. A tenger mély. Volna esély. Így nem sok. Ez egy átok, mit látok, magamon. Karomtépés. Agyarszaggatás. Zrínyisors Széchenyi aggyal. Őrületömlengés. Kábulatkárhozat. Váteszvétek.
Mit tegyek?
Elme-gyek! 


-------------------------------------

Vissza