fejlec-foto

 

Szemere György

Szemere Györgyöt már ismertettük lapunk 1. évfolyam 5. számában (lásd archívum). Most olvasóink kérésére ismét közreadunk egy írását. Emlékeztetőül néhány sort idézünk az Életrajzi lexikonból

Szemere György (Szabolcs, 1863. okt. 30. – Bp., 1930. szept. 6.): író. Bp.-en végzett jogot. Hosszabb külföldi utazás után 1887-től szolgabíró, 1892-től gazdálkodó, 1902-től írásaiból élt. 1910-ben a Világ c. lap szerk.-je. 1917-től haláláig szerk. az Országgyűlési Naplót. 1917-től a Kisfaludy Társ., 1910-től a Petőfi Társ. tagja. Regéyeiben, színdarabjaiban bírálta a birtokososztályt, a dzsentrit, és rokonszenvvel, együttérzéssel írt a m. parasztokról. Hat előadott darabja (Az egyéniség, Erősek és gyengék, (O stb.) közül csak A siralomházban jelent meg nyomtatásban (Bp., 1906).  (Életrajzi lexikon)

 

Természetesen a korabeli - mintegy 100 évvel ezelőtti - kifejezés és helyesírás megtartásával…

SZEMERE GYÖRGY – A SUGÁRCSŐVEZETŐ

I.
… Valamikor nagy módban éltem.
Mikor a válaszuthoz értem, mi türés-tagadás, bizony megijedtem egy kicsit. Hiszen nem vagyok Herkules. Holott az utak még rosszabbak lettek a félisten óta. Már mint a göröngyös utak. Mert a sima, lejtős ösvény: az még simább és rózsásabb lett, amióta a társadalomnak sikerült megfejtenie azt a paradoxont: miként lehet az embernek piszokban élnie anélkül, hogy bepiszkolná magát.
Alapjában egyszerü a dolog. Egyes bünök művészi, mondhatnám: eszthetikai formát kaptak a tetszetős etikettet, ami, mint a füstemésztő a füstöt, elnyeli a lényeg undorát. Teszem a hazugság diszkvalifikál, ha mezitelen, trikóban: uri tempó. Előkelő hazugságok: a szükséghazugság, az udvariassági hazugság, a hivatalos hazugság stb… De a csalás és rablás is engedélyezve van bizonyos formai konvenciók határai között. Az erős idegzetü és tudományosan képzett kártyakozák bátran kifoszthatja a naiv és ideges balekok, csalhat a szemével, mókáival, képe és orra fintoraival, - még akkor sem csukják be őt, ha főbepuffantja magát kiboritott és megbecstelenitett balekje. Mert a balek lesz becstelenné, ha nem tud fizetni, nem a halált okozó kozák…
Egy szó mint száz, az élet sima lejtős utja manapság a társadalom kegyelméből még könnyebben járható, mint valaha. Egy kis konvencionális hazugságból, tetszetős képmutatásból, illedelmes csalásból, zsarolásból vigan megélhet a vándor. A protekció, kártya, lóverseny kitartja a munkanélküli gavallért, csak a formát hibázza el.
…És én mégis a göröngyös utra léptem. Miért? –Nem tudtam megalkudni a lelkemmel, amely a szép után sóvárog az élet minden fázisaiban. Holott a társadalmi konvenciók anasthetikusak.
…Tehát a rögös, meredek pályát választottam… Nem ölök oroszlánt és nem tisztitok istállót, miként Herkules, mert nincs hozzá erőm, de a fejemet: azt megtettem faltörő kosnak, holott biztosan tudtam, hogy betörik. Ez is valami.
Betört a fejem csakugyan. De nem haltam bele. Egy pompás erejü balzsam mindannyiszor begyógyitotta a sebeimet. A lemondás: a legfőbb életfilozófia… Bolondság a világ annak, aki semmit se követel tőle. Nevetni kell rajta. Az emberek táncolnak, ugrálnak, nagy képet vágnak és bukfenceket, mint a komédiások a brettlin. S aki jól csinálja a mókákat, busás fizetést kap értük: pezsgőt, langousteot, automobilt. Ellenben azok a meleg, büszke lelkek, amelyek megbecsülik magukat a nem vállalják a komédiázást, többnyire apró nyögéssé és elfojtott sóhajjá törpülnek a rivaldán. Kigyulnak, elalusznak, mint a gázláng, s bár ők adják a világítást, szerepet nem játszanak.
Egy szóval bolondság a világ. A komoly dolgok ott képződnek, ahol egymagában áll a lélek s meg tud élni egymagában is. Csak az aki befelé él, élhet igazi emberi életet.
És én élni akartam. Ez a vágyam döntött a válaszuton… Elbujtam az emberek elől s önmagamat kezdtem analizálni. És rájottam, hogy csak olyan vagyok, mint más. Se jobb, se rosszabb, legföljebb élesebb szemű és arra is rájöttem, hogy az emberek külön-külön óriási értéket képviselnek. Csak a nyájban törpülnek el. Nem láthatók, miként a fa az erdőtől… Az ember jó, csak az instituciói rosszak. Elhibázottak. Uj rend kellene, uj hit, uj erkölcsök…
Keresem az igazságot és várom az uj Messiást. A hitem az, hogy el fog jönni, S hogy némi uj igazságra rájöttem magam is. Nem a tudományos kutatás utján, csak holmi egyszerű mesemondás közben. Mialatt leírtam a Pityi Pál huncfutságait, a Medika bukását, a halálraitélt paraszt egetvivó nyugodalmát s hitét.
Nem bánom, ha kinevetnek is az önbizalomért. Én komolyan veszem magamat és a mesterségemet. Azt tartom: kiki annyit ér, mint amennyire magát becsüli. S az önbizalom, ha nevetséges is, hat az emberre. Még az emberekre is.
Bizonyságul elmondok egy története. 
folytatjuk…

 

Vissza