Peti Sándor - Önvetület

Önvetület

Peti Sándor - Önvetület I.

Az Önvetület talán nem is olyan rejtelmesen hangzó cím, ha belegondolunk, hogy valójában milyen tartalommal bír. Részemről az „Önvetület” alkotói kifejezés, a fizikai leképezés mellett szellemi és érzelmi projekciót jelent. Valami olyasmit, mint amikor egy költő életútjának ismeretében verseit elemezzük. Az esetemben is minden egyes képem saját történéseim, gondolataim, érzéseim, konkrét tartalmi vetületei, melyeket ha egészében tekintünk, kikerekedik egyféle nagyon személyes önvallomás, önvetület.

Számomra az egyik legizgalmasabb dolog, amikor a kopogtatás után megnyíló "Ajtó mögött" felfedezek egy új világot, egy másik teret, időt. Részese és kiváltója lehetek a pillanat, vagy a pillanatok folyamatának, feszültségének, hangulatának. A történés képes bennem mindent újból fontosnak megítélni.

Peti Sándor - Egy lépéssel közelebb III.

Peti Sándor - Egy lépéssel közelebb IV.

Gyakorlatilag nem a fizikai tér és idő a fontos, hanem az ott és akkor létrejövő szellemi kontaktusok. A kölcsönös látogatás nagyszerű lehetőség arra, hogy egy olyan dimenzióba ha úgy tetszik szellemi térbe kerüljek, ahol az azonos vizuális élmény teremti meg a kommunikációt. Tulajdonképpen ezek az újabb és újabb kapcsolati pontok is "Egy lépéssel közelebb" visznek ahhoz, hogy mindez megforduljon és én magam is befogadója legyek műveimnek.

Peti Sándor - Párizsi impresszió

Peti Sándor - Amszterdami impresszió

Párizsi impresszió

A fekete gyertya visz Párizsba barátom.
Újra angyalként merülünk megtisztulva…
Arte olvasom, a plafon alatt
táncosok vetik bugyijukat
S az éj bevonta agyunkat jótékonyan.
Az utcán vetkőzöm, majd meztelenre
a hotel portásnak is párizsi a szeme.
Bicikli kerék gurul a lépcsőn fel,
párja megbilincselte a Rue de Voltaire 57-et.
A fehér fal mellett örökít meg a festő,
s én őt, ahol körül minden cső.
A téren a nagy vörös száj csókjára vigyázz
Beszippant, tévedek, azt hiszem, vizes leszek.
Feledem a járást, a lebegés visz tovább
és jön valóban a szür-reám talált.
ami nincs, az nem is lesz oda soha.

Európai tanulmányi útjaimon készülnek az Impressziók sorozatom képei. Nem a város látványosságainak technikai bravúrral történő művészi megörökítése a célom, hanem sokkal inkább az általam érzékelt valóság, látvány, ha úgy tetszik atmoszféra szubjektív érzékeltetése egy összegzett impresszióba.

„Az impressziók realista elemei lágyan keverednek egymással átírva, átértelmezve a valós tapasztalatot, furcsa víziószerű világba vezetve be, amelyben a valóság képe díszletté nemesül, hogy méltó hátteret adjon látomásainak.” (Pfisztner Gábor esztéta, műkritikus )


Tánc(más)kép - A tánc csodálatos világát elődeim, kortársaim is már professzionálisan megfogalmazták (pl. Eifert János). Sokan jönnek még utánunk, akik közül jó páran még újra és újra meg fogják fogalmazni azt. Mert a tánc vonzása, látványa, gondolatisága, érzelmi extázisa az alkotó ember számára maga az akarat-megsemmisülés, vagy mint járni nem tudónak a repülés. Mégis nagyon tudatos felkészülést, munkát igényel a mozdulat- élmény, mozdulat-folyamat rögzítése, megőrzése.

Peti Sándor - Tűztükörtánc

Peti Sándor - Hortoványi Anita

Tánc

Olykor éji szobám oltárán
Meggyújtok egy fekete gyertyát
Megigézve nézem játékát
Lassan árnyak járnak át
Fekete fénnyel körém úsznak
Lángjuk megmar
mégsem fáj
Égi táncot jár megannyi sikítás
Minden árny megtalálja maszkját
Érzem rajtam is van már
Élő vagy holt adta rám
Nem tudom
Én is árnyként táncolok.

Peti Sándor - Tánc feketében

folytatjuk....

 

Vissza