fejlec-foto


Molnár G. Krisztina - Hetvenes orákulum - a múlt

A petróleumlámpa pislákolt,
a villany nem ért a kicsi házig.
A bárányok a két nagy akolban
finoman zúgolódtak, topogtak.
Pár hasáb fa, s már ropogott a tűz,
az udvaron szalonnát sütöttünk.
Csendes szavakkal, akár a repkény
némán falatoztunk, üldögéltünk.
A sarkon a kereszt egyre mélyebb 
árnyékot gyújtott, s mikor feljött a
Hold, körül ragyogtak a csillagok.
Reggel az aklok közti réteken
szegfűgombát szedtünk, egészséges
volt, akkoriban - egy se mérgező.
Egy kis tojással megbolondítva
királyi volt, csaknem lehengerlő.
A birkák hajnaltól kinn legeltek
a Sárhegy lankás meredélyein,
a bárányok puhán bégettek, s a
kosok őrizték tekintélyüket.
Harsogott a levegő, a száraz
föld lépéseink alatt kopogott,
néhány frissebb szem az eperfáról
elhintett pár zöldes hangulatot.


 

Vissza