fejlec-foto


Lelesz István - A messiások

1.rész

I. fejezet

Kálmán elindult. Beindult péntek este lévén, a szokásos törzshelye felé. Hetente kétszer-háromszor beszaladt, nem volt messze, két sarok. Talán három vagy négy éve jár ide. Régebben otthonülő volt. A társaság miatt váltott. Hiányoztak a szavak, hangos röhögések, hátba veregetés. Hát röhögés kevés volt, hátba veregetés igen, már egy jó ideje biztonságban volt, ismerték. Lassan, kevés szavakkal beszélgettek is. Nőkről, kormányról, fociról. Mielőtt törzshelyére ért volna, betért egy borozóba, változatosság.

Egy fröccs kellemes ebben a „fenetudja” időben. Hárman támasztották a pultot, unalmasan, egy játékgépezett. Kikérte a fröccsöt és bambán figyelt. A pultos szavai lettek hangosabbak.
-Igen, üssön a „ménykű”, ha nem igaz, én Bélától hallottam, hát ismeritek?! Nem kamus. Ráteszi kezét, fölfelé fordított arccal, mintha számolna, és kész. Megjavult.
Kálmánt kezdte felcsigázni ez a dolog. Szerette a furcsaságokat. Odébb, közelebb húzódott. De azok nem folytatták. Erős, értelmes képpel néztek maguk elé. Várt, várt, de nem történt semmi.
-Bocsánat, de az előbb, amiről beszélgettek, ha nem zavarok. Próbált barátságos és egyben jó modorú is lenni. Voltak már tapasztalatai, ha beleszólt egy beszélgetésbe. -Na, mondom – folytatta a pultos, miközben poharakat mosogatott, azzal az okos kis géppel, mely a pohár lenyomásakor vizet spriccel bele – az ember odaviszi a lerobbant eszközt, - videót, porszívót, számítógépet – a pasas ráteszi a kezét és kész. Megjavult, jobb, mint a GELKA. Bár még én sem láttam. Angyalföldön a „Két Köcsöghöz” kocsmában van a törzshelye.
Na, ezen elgondolkodtak. Kálmán hitte is meg nem is. A mai világban minden megtörténhet. Kért mér egy fröccsöt, gyorsan megitta, fizetett. Ideje volt a törzshelyére érni. Ott olyan volt mindig, három feles, három sör. Zárás előtt félórával haza, lezuhanyozott, bekapcsolta a TV-t, elalvásra kapcsolta, 15 perc. Pár perc múlva már aludt is. Álmodott. Egy magas, szakállas alak kézrátétellel félhalottakat, nyomorékokat gyógyított.
Ébredés után nem emlékezett az álmára, csak az érzés, a hangulat maradt meg. A hétfő, szokásos. biztonságos monotonitása. Mobiltelefonokat adott el egy szupermarket kis üzletében. Ne volt nagy forgalom, tudott töprengeni. Ez a kézrátételes dolog. Elhatározta, majd ezt megvizsgálja.
Napok, hetek... (teltek el) ugyanúgy, bár több dolog is tönkrement. Micro, HI-FI, idegesítő. Vitte a maszekhoz, sok pénz, sok gond, zavaró. Elhatározta, irány Angyalföld. Már messziről észrevette a helyet, nem volt nehéz. Szinte tömegnek nevezhető csoport volt a presszó előtt, láthatóan bebocsátásra várva. Néhányuknál hatalmas dolgok, mosógép, TV, porszívó volt a vállukon.

 

II. fejezet

Persze nem tudott bejutni. Az ajtóig sem jutott el. Messziről azért látta, hogy egy kopasz, kicsit foghiányos, bokszolóarcú irányít. Ez, a forrongó tömeget kicsit lehűtötte. Szépen vártak a sorukra. Így vártak békésen. De az, nagyon lassan haladt. Kálmánnak nem volt türelme. Gondolta, majd eljön legközelebb. Kideríti mi folyik itt. Elindult hazafelé. A szokásos zsúfoltság a buszon, rossz illatú, türelmetlen lökdösődés. Ahogy hazaért, kinyitott egy sört, bekapcsolta a tévét, nézte, de gondolatai elkalandoztak.
Mi lenne, ha olyan gépek lennének, amelyek nem romolnának el soha. Jó lenn, vagy sem? Akkor ki venne újat? Nem kéne annyit gyártani, nem lenne termelés, nem volna munka, összedőlne a rend. Aztán jött a híradó, amely kilökte a gondolatmenetéből. Katasztrófák, terrortámadás, afrikai éhezés…
Másnap munka, viszonylagos forgalom.

 

III. fejezet

Üldögélt maga elé bámulva és unalmasan rakta szájába a falatokat. Édesanyja előre megfőzte neki egy hétre betárazva, majd mikróban megmelegítette napról-napra. Már majdnem végzett, mikor egy légy kezdett körözni a tányérja felett. Ez bosszantotta. Hogyan került ide, hiszen mindig gondosan bezárkózott, alig szellőztetett, hiszen a város bűze ömlött be minden ablaknyitáskor. Türelmesen kivárta, amíg a tenyere közelébe leszállt a rovar. Lecsapta, gyorsan, pontosan, kimérten. Érezte a légy nedveit kipréselődni a keze alatt. Megnyugodva és kissé undorodva, szemével szalvétát vagy papírzsebkendőt keresve emelte föl a tetemről a kezét. Nem hitt a szemének, pedig szeme előtt történt. A légy, mint a rajzfilmeken, a kilapult kétdimenzióból, a nedvek, mint egy videó visszajátszásában, visszaáramlottak a testbe, az megdagadt, háromdimenzióssá vált. Kicsit próbálgatva a szárnyait, zümmögve arrébb repült, láthatóan teljesen épen. Ez hihetetlen. Nem is ivott. Mi volt ez? Teljesen összeomlott. Ezt el kell mondanom Tibornak, gondolta. De nem hát, hogy lehet ezt elmesélni? Tibor egyetlen barátja volt. Hetente egyszer-kétszer találkoztak, hol itt, hol a kocsmában. Elvált volt, együtt élt valakivel, de érdekes módon erről soha nem beszéltek.
-Na, ezt nem fogja elhinni. Próbálta újra elkapni a legyet, de nem tudta, majd, az el is tűnt, valahova elbújt. Lefeküdt, még egy kicsit zavartan töprengett, de aztán bágyadtan elaludt. Megint álmodott zavartan, valamilyen peres ügy volt, vádlóval és ügyvéddel. Felébredésekor nem nagyon emlékezett, sőt a tegnapi dolog sem izgatta már annyira, talán csak álom volt. Reggeli rutin, be a munkahelyre, szokásos dugó. A busz sem tudott haladni, hiába volt buszsáv. A mellette álló utas mobilja megszólalt, valami kedves, barokkos zene volt a csengőhang. Kálmán gondolta, neki is változtatni kellene már a régi csengésen. A utas felvette, beszélni kezdett, de akkor egy erősebb fékezés miatt összeértek, az utas hirtelen hallózni kezdett, majd csodálkozva nézte a telefonját –amit Kálmán is észrevett-, az lemerült. Még hallotta is az ember bosszús dünnyögését –ma reggel töltöttem fel-.
Leszállt a buszról, besietett az üzletbe, így is késében volt.

 

folytatjuk...

 

Vissza