fejlec-foto


Tinódi Lantos Sebestyén - A párbaj

- Tinódi Lantos Sebestyén műve nyomán, újmagyarra fordította Kirov Gábor 2000. márciusábanan.

 

A párbaj
A mi büszke Szanda várunk első neve Zonda.
Egy oklevél tanúsítja, meg sok mende-monda.
Később, Tinódi a lantos úgy említi: Szonda...
Higgyünk neki, bár szavait össze-vissza fonta!

Négyszázötven éve történt, csendüljön a nóta!
Említésre méltóbb eset nem volt itt azóta.
Lőrinc napját írjuk éppen... Ezerötszáz ötven...
Jelen időnk ama kórhoz képest bíz erőtlen!

Akkor még az ellenségek ellenfélként kűzdtek,
Nyílt csatában, nyílt viadalt nagyon is becsültek.
A szabály bár íratlan volt, elszánt a tekintet,
S betartatott minden pontja – a hír óva intett.

A lovagkor jó szelleme  még javában terjed,
Amikor két nemes várnagy bősz haragra gerjed.
Török fogoly kiváltásán támadt vita köztek.
...A nógrádi kék égbolton keselyük kőröznek...

Tisztelt egybegyült közönség mostan lássál csodát:
Tetszhalálból ébred a múlt – élvezd hát a csatát!
Kinyilik szép történelmünk dicső, vastag könyve,
S méltósággal kilovagol két hősünk belőle.

Egyik küzdő Kapitán György, Hollókőröl jöve,
Kettő darab fényes tőrtől  csillog széles öve.
Im a másik, Szonda ura – Mohamedben bízik,
Hubiár a neve, s aga, szúros szeme izzik.

De mielőtt felidézzük kettejük csatáját,
Fürkésszük ki a vendégek díszes palettáját:
Vitéz jó Losonci István – ura Hollókőnek,
Gróf Miklós, ki ha nem lenne, e párbajnal lőttek...

Bebek György, Balassi János és Zoltai István,
Zay Ferenc és még  vagy három aga van a listán.
Ezek: Amhát, Gyafer és Csirkin – nevük szerint,
Turszon vajvoda pártatlan (mint szokott) most megint.

Deli Husszien és Csető – török zálogadók,
Hanvai Albert és Toldi – ők meg idevalók.
Válogatott igazlátók nagy árgus szemekkel
Követik a harc menetét birkatürelemmel.

Nevük: Adák Jánosi Pál, meg az a Zoltay,
Kinek nevét két év múlva Egerben hallani.
Eskorán Harán basával Deli Málkucs párban
Vigyázza a szabályokat fehér nagy turbánban.

Tisztelt Nagyérdemű! Ha nem pont azt látod,
Mit krónikám mesél neked – tudom megbocsájtod...
Káprázna a szemed a sok csillogó fegyvertől,
Megfájdulna fejed a nagy, morajló tömegtől.

Kanyarodjunk gyorsan vissza a fő eseményhez.
Mit szólsz hozzá hallgatóság e két szép vitézhez?
Pazar méneknek nyergében izgatottan várnak,
Mikor ronthatnak már neki egymás igazának?

Adott jelre a két harcos megindul lovával,
Előreszegezett, éles bajvívó kopjával.
Nocsak! Hubiárnak lova mély, szúrt sebbtől vérzik!
(Edzett csataló ez kérem, mozgásán nem érzik).

Következő ütközetnél Kapitán sisakján
Eltörött a török lándzsa, csónkja lóg mihasznán.
Lovagiasság a szabály! Folytatják tőrökkel
(A magyar e fegyvernemben nem bír a törökkel).

Vértől lucskos a jobb keze, tőrét el is ejti.
Előveszi a másikat, de hamar felejti,
Mert Hubiár sportszerűen átvált buzogányra
(Nem mondhatunk semmi rosszat erre a pogányra).

Szerencsére Kapitánnak bal keze nem suta.
Csapkodják is egymást bízvást – egyik sem regruta!
Előkerül a handzsár is végső megoldásnak,
De erejük immár fogytán, a vértől nem látnak...

Igazmondók közbelépnek. Pont - a harc végére.
A két fáradt, véres harcos könnyebbülésére.
Bajvívókhoz méltó búcsú kezdetét veheti,
S ezután már eszik-iszik mind, ki azt teheti.

Szép, nagy ökör sül a nyárson, Cservölgyön is tudják,
Finom, izgató illatát a kutyák ugatják.
Együtt örül úr és szolga, várnép, jobbágy, béres.
Énekeljünk, együnk-igyunk, szemünk legyen véres!

– Hé te lantos! Mi a neved? – Enyém bíz Sebestyén!
– Akkor sebesen cselekedj, ha hited keresztyén!
Egy arany a jussod fiam, vésd rímekbe nékünk,
S énekeld meg ezt a napot, tudjon róla népünk!

-------------------------------------

 


SZANDA

1. A település elhelyezkedése Szanda és a közigazgatásilag hozzá tartozó Szandaváralja a Cserhát belsejében, a Szanda-hegy északi lábánál fekszik. Ha fölkapaszkodunk a falu fölött tornyosuló ormokra, gyönyörű kilátás nyílik innen, jó idő esetén akár a budai hegyekig, a Börzsönyig és a Pilisig is elláthatunk. A hegy mindhárom csúcsa fontos szerepet játszott a térség történetében: valaha földvár állt a nyugatin, a középső búcsújáró hely volt, s mindkettőt bányásszák az andezitért, a keleti, 529 méter magas szirten pedig a Szandai várrom található.

2. A település története A térségben az ember megtelepedésére utaló jelek a Kr. előtti 2000. évből vannak régészeti leletek. A terület Kr. előtt 1500 évvel népesülhetett be, ennek az itt talált késő rézkori „péceli” leletek a bizonyítékai, melyeket a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum és a Nemzeti Múzeum őrzi. Legelőször szkíták, nyugat felől pedig kelták érkeztek, majd germánok vándoroltak be. A IV. század végén hunok, majd a IX. század elején honfoglaló magyarok jöttek. Ekkorra a történelmi Nógrád megye területének északi részén zömében már kialakultak a szláv települések is. Az első írásos emléke 1301-ből való, ahol a falut Zonda-ként írták, minden bizonnyal Zonda György földbirtokos után. Az évszázadok során ebből a vezetéknévből magyarosodott a könnyebb kiejtés miatt, a ma is használt Szanda alakra. Szanda várához igen sok uradalom, birtok és falu tartozott. Fénykorát a XV. században élte, amikor is a község városi ranggal bírt. Zsigmond király a Csetneki családnak adományozza 1387-ben. 1424-ben Borbála királyné tulajdona, amelyet Albert király az 1439. évben visszavesz tőle és feleségének Erzsébetnek ajándékozott. Mátyás idejében egyházi birtok, az esztergomi érsek tulajdona. A Báthory család 1476-tól 1490-ig uralkodott Szandán. A térségben egy-egy jelentősebb esemény igen nagymértékben hatott a történelem folyamán a környező települések életére. A török időkben lett fontos szerepe a várnak, amikor Nógráddal és Drégelypalánkkal részét képezte egy fontos stratégiai feladatot ellátó várháromszögnek, mely uralta a megye nyugati részét.1504-ben a Tárnok család és az esztergomi érsek pereskedett rajta, majd 1545-ben a török elfoglalta a települést és a várat. 1551-ben Horváth Bertalan gyarmati kapitány visszafoglalta, de aztán újra elveszett a magyarok számára, s a törökök csak 1593-ban hagyták el véglegesen a már megrongált, felgyújtott erődöt. Az oszmán hódoltság után, Rákóczi korára az erődítmény hadi szempontból jelentéktelenné lett, s erősen leromlott. Felújításával nem törődtek, pedig országos viszonylatban is jelentős, megmaradt történelmi várunk egyik ékessége lehetne. Mára kiránduló és emlékhely, érinti az országos Kék túra, hogy mennyire kedvelt célpontja a túrázóknak, mutatja az ormokon lengedező számtalan zászló.
forrás: http://nge.hu/szanda.html

Vissza