fejlec-foto


Kirov Gábor - Egy vers a versről -

 

EGY VERS A VERSRŐL

 A vers nagyon szeret versként tetszelegve
A forma-ruháit peckesen viselve
Eszünkön keresztül a lelkünkhöz érni
Életünk értelmét kérdőn számonkérni
Vállain cipelni krisztusi keresztet
(ami nem is nehéz – inkább csak pihentet)
----------
Legtöbben rímesek, de szabadok sokak
Találsz népieset, vannak dallamosak
Megesik: krémesek (költöttek rémeset)
írtak  gátlástalant, szültek szemérmeset
Előfordul az is, hogy kellemetlenek
Sok a sematikus (ezek csak ellenek…)

 Bőven lelsz építőt, akadnak rombolók
Hírtelen szájúak, százszor megfontolók...
S ha elkészül valami, jöhet a sminkelés
(mint nőknél a tükör, púder, ceruza...) és
Még a semmitmondót is jól kicsicsázza
A (ki) számító (gép) tipográfiája

 így  lesz az ártatlan, erkölcsös kézirat
Egy megerőszakolt madám, ki megriad...
Vers lehet: hírdetés vagy egy hosszú levél
Sírfelirat, ami - kissé késve dicsér
Költészet lehet egy szobor, fénykép, festmény
(csak a szenvedés nyomait viselje a testén)

Szólhat egy szép tóról, erdőről, mezőről
Esti alkonyatról, árva temetőről
A csordaösztönről vagy éppen magányról
És borvidékekről: Tokajról, Villányról...
Emberi  sorsokról…, de zenghet hazáról
Menyről és pokolról, életről-halálról

Érzetek, fájdalmak, örömök, bánatok...
(az ember nagyságát nyomtatva láthatod)
A szerelmes versek néha szánalmasak
(háttérbe szorulnak kezek, lábak, hasak)
Mert a mély érzelmek a testnek túl szépek
(szerencsére vannak pornó költemények)
-------------   de  -----------
Vers lehet egy ARC is...  Ha sokáig nézed
Lassanként letisztul... (s máris annak érzed)
--------------
Könnyet fakaszthatnak a szép szótlan versek...
--------------
Ám a legeslegszebbek tán meg sem születnek...

Mert agyunknak nincs méhe, s híjján a melegnek
(szeplőtlen fogannak), fáznak... és elvesznek...


 

Vissza