fejlec-foto


Forgó Bea - Valahol verselek

Feszült pillanatban
meghasadt a gondolat,
torokra forrt a szó és
mellkast rázott a néma zokogás.
A kiút nem volt kikövezve,
sárba ragadt,göröngyökbe törve.

Csókodtól nem féltem,
szemed szememmel igéztem,
csipőm kezed után ringott,
kacéran birkóztunk a buja vággyal,
hisz mindig úgy kívántam,
azt a hétköznapi együtt ébredést.

Tükörképem ma bánatában rám köpött
arcátlansága nem takart sem tréfát, sem dühöt,
Inkább közöny volt mi végig csorgott arcomon,
közöny, mit nem sebezhet több felszaggatott fájdalom.

 

 

Vissza