fejlec-foto


Forgó Bea - Mesélek

Nagyanyám korán kelt, csöndes léptekkel kezdte a reggelt, a megszokott mozdulatok még egy utolsót nyújtóztak a kopott konyhaszéken, ahol a ruhái arra vártak, hogy megtöltse őket a teste melegével. Haját szoros kontyba fogta, kendőjét hátul menyecskésre kötötte. Kihamuzott, körülötte hangok keltek életre a kályhából, pattogó táncba kezdtek a vékony ágak, lassan duruzsolni kezdett nagy piros vizes fazék.
Velem ilyenkor nem sokat foglalkozott, itt-ott rám nyomkodta a kisdunnát,és kért maradjak még nyugton a melegen
Kitárta az ajtót ,sietősen tett vett az udvaron, darát szórt a csirkéinek.
Nagyapám volt a következő teendője. Mosdatta ha idejét érezte meg is borotválta, tisztát adott .
Putyor gyere!- mint már említettem,nagyapám ezt a nevet ruházta rám, bár az Anyaszentegyház nem hiszem hogy elismerte utónévként. Úgy érzem most is ott üldögélek szalmazsákos, diófakeretes ágyon.
Nagyanyám tejet forral, az édes tej, és a kesernyés cikória illata keveredik a levegőben, hogy aztán tejeskávé kerüljön a virágos tálba.
Mama kenyeret tördel bele, és etetni kezd, hol engem,hol nagyapámat. A fogatlan párost, ahogy fogy az étel, ma is látom a tál alján a sárga megkopást., a levert zománcot, az apró kékvirágokat, az etető kezet, és meghanyatlottét is, a mozdulatlant.

Ma éjjel rólad álmodom, tenyérnyi folt lennél apró vágyamon, szívemben érzelem, édes fájdalom, s én mosoly lennék fáradt arcodon.

 

 

Vissza