Dolomitok

Dolomitok

Szabó Béla - Dolomitok

Az Alpok egyik hegycsoportját, amelyik Észak-Olaszországban terül el, Dolomitoknak nevezik. Elhelyezkedését most nem részleteznénk, azonban jellegzetességéről néhány mondatot idéznénk a Wikipédiából. „A völgyekben gyors sodrású hegyi patakok folynak, helyenként kiszélesedve tavakat alakítva ki. A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képe mellett a Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka, köszönhetően a kőzetanyag magnézium-tartalmának, amely a különböző fényhatásokra különbözőképpen válaszol, így a hegység hol vöröses-barna, hol fehéres-szürke, hol kékes-lila színben tündököl. Napkeltekor és napnyugtakor élénk rózsaszínbe vagy bíboros lilába burkolóznak a hegycsúcsok. Ez a jelenség az Alpenglühen (olaszul enrosadira), a sziklacsúcsok izzása.”
Hát nem is csoda, ha sokunkat megihlet a látvány, az atmoszféra, a hang, a fények, a színek egyszóval a varázs.
Szabó Béla fotóművész, képeivel igyekszik visszaadni abból a látványból, érzésből, amit a fények, az időjárás hatására egy-egy pillanatban mutat magából, anyagából ez a különleges hegycsoport.
Éppen ezért nem meghökkentő, de ugyanakkor mindenképpen figyelmet érdemlő, ha a képeket varázslók mellett az írókat, költőket is megihlet a monumentális festői hatás. Öröm volt, amikor rátaláltam Sík Sándor – A három orom című versére, amit még 1940-ben írt. Nem kisebb öröm volt számomra, amikor az UTOIRAT kortárs költői is társultak a neves elődhöz saját gondolatatiságukkal téve teljesebbé az élményt, amit Szabó Béla képei és a társított versek olvasása közben átélhetünk.

Dolomitok II.

Vadady Attila Bálint - Hegyi legelő

Hegyi legelő, a bérceknek tövén,
Az égnek dunnáját húzta rá az alkony,
Rózsaszín párától, rőt tónusban játszik,
Fényben fürdik meg, a szikla balkon.
Napsugár pászmáját blendézi a felleg,
Árnyékba vonva sziklacsúcsokat,
Lábuknak lankáin, omladékok mellett
Mutatnak, változó furcsa foltokat.
E helynek megkapó geometriáit,
Átfesti fénnyel, minden percenet,
S ki nézi, alfától egész omegáig
Létünk meglelni, ebben meglehet.

Dolomitok III.

Vadady Attila Bálint - Ahogy az ég vattái

Ahogy az ég vattái le, a mélybe csúsznak,
S homályba pólyáz csúcsokat a felleg,
Távoli ég kékjén, a felhőfodrok úsznak,
Hóporok éles bérceket ölelnek.
Vasvörös sziklákon jégbarázda látszik,
Közelszürke a szín fénytelen falakon,
Míg fehér kövek közt, apró bogár mászik,
Eluralkodik ott, a hideg hatalom.
Mint egy büszke bástya, jobbról közelítve,
Építményt mutat a természet Ura,
És gigászi erőt ezzel közvetítve,
Hat, halandókra e különös aura.

Dolomitok

Peti Sándor - A Dolomitok felhői

A Dolomitok felhőiben, mintha Isten küldene lomha lavinát a magasból fejemre, átszínezve hajamat, szél fújja tovább a hegyekbe, szirtes erőmet megtörve takarja, völgyekbe szaggatja, vágyaimat megfagyasztja a jéggé vált hegy oromzata.

Dolomitok

 

Lelesz István verse


Tollad surranásán
kívül zajtalan csend 
Élesszürke fehér és kék
Figyeld magad
és őrizd ott bent
még két karcsapás.
És azután zuhanás.
Borotvahabokból
előbukkanó szent.

Ívek és            vonalak

 

Molnár G. Krisztina:

Hidak - hegyek között


Felhők közt suhan a szárnyas gondolat.
Sziklák keresztezik árnyas, hűs utad.
Hogy megtorpannál-e? Én ezt nem hiszem.
Hisz a lélek kiútja – a végtelen.

Hol vörösesbarna, fehéres-szürke,
egy szempillantás a szimpla látomás.
Feletted az ég, benned barangolás.
Szemközt a heggyel. Törnél és omlanál.

Alattad a végső, nagy kirándulás.
Semmit nem értesz. De a hegy ellened.
Válaszd nyugodtan a saját szellemed.
Nincs Sors, mi elhagy. Nincs, aki elveszít.

Hegyek között csak a Te Hited fakít.
A hegyekkel szemben – magad vagy a Híd. 
Ha elhagynád, lehet, minden elveszik.
Tartsd karodban, ki kitart. Övé a Hit.

.

Ívek és            vonalak

Dolomitok

Vissza